Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Mozgalmas két évtized. Az Orvostörténeti Könyvtár megalakulása és története
KAPRONCZAYKároly: Az Orvostörténeti Könyvtár megalakulása és története 239 kori kolostori kertre nyíltak. Az olvasó-, és előadóteremnek használt helyiség boltíves volt, amelyhez illeszkedett a bútorzat, a faragott könyvespolcok rendszere is. (Ezt az egykori Orvosegyesületi Könyvtár lebontott polcaiból alakították ki.) Az igazgatói szoba bútorzata megfelelt a könyvtár hangulatának, hiszen Palla Ákos az Egészségügyi Minisztérium közbenjárásával a bútorokat abból a központi raktárból válogathatta ki, ahonnan a kormányzati hivatalokat rendezték be, később bútorvásárláshoz komolyabb pénzügyi támogatást kapott, így a környezethez illő antik bútorokat is tudott vásárolni. Az Országos Orvostörténeti Könyvtár új épülete A volt kápolnát az Országos Reuma és Fürdőügyi Intézet csak ideiglenesen engedte át raktári célra a könyvtárnak, később ott is kórtermeket akarták kialakítani. A könyveket részben a templomtérben felállított polcokon, részben a kórus karzatán emelt ideiglenes állványokon helyezték el. Ugyancsak itt tárolták az egykori Orvosegyesületből elhozott könyves polcokat, bútorokat, használati tárgyakat. A templom központi, tágas terében könyvrakások tornyosultak, hiszen itt történt az előrendezés, a könyv-, és folyóirat-sorozatok összeválogatása, sorrendbe rakása. Bár igen nagy könnyebbséget jelentett ez az átmeneti megoldás, nyilvánvaló volt, hogy előbb vagy utóbb tarthatatlanná válik ez a helyzet. Az is bizonyossá vált - elsősorban a statikai mérések után -, hogy a további terhelést nem bírja el a helyiség. Már ekkor lépéseket tettek, hogy az ORFI raktározásra alkalmas egyéb tereiben - például a Frankel Leó utcai Nővérszálló száraz és jól szellőztethető pincéjében - is könyvraktárakat alakítsanak ki. A raktározás helyzete 1952-től folyamatosan - a nagy mennyiségű könyvanyagok beszállításának arányában - egyre kritikusabbá vált, már nem lehetett ideiglenes megoldásokkal orvosolni, egyértelművé vált mindenki számára, hogy önálló épületre van szükség. A problémával már az Egészségügyi Minisztérium /egmaga- sabb vezetősége is foglalkozott. Felmerült az Apród utcai - erősen romos - Semmelweis- ház könyvtári célokra történő átalakítása is, de ekkora mennyiségű könyv befogadására, a könyvtári szolgáltatások és a kutatás biztosítására nem találták alkalmasnak. (Ekkortól irányult a figyelem Semmelweis Ignác háború alatt nagy károkat szenvedett szülőházára, annak megmentésére, lépéseket tettek annak ügyében, hogy az épületet a Fővárosi Tanács adja át az Egészségügyi Minisztériumnak.) Másik megoldással jelentkezett a Budapest II. kerületi Tanács, amikor a tulajdonában lévő Gül Baba türbéje síremlék-együttes romos épületeit ajánlotta fel előbb az ORFI betegellátási feladatai céljára, majd a helyiség gondokkal küzdő Országos Orvostörténeti Könyvtárnak. Megfelelő pénzügyi támogatással a több épületből álló, négy bástyával és várszerű falakkal övezett építményt alkalmassá lehetett volna tenni egy több feladatot is ellátó orvostörténeti intézmény számára, ahol helyet kapott volna a könyvtár mellett az orvostörténeti múzeum, egy nagyobb és több kisebb előadóterem, továbbá néhány vendégszoba is. Komoly gondot jelentett, hogy az épületet szükséglakásoknak használták, a lakók elhelyezése hosszabb időt és költséget igényelt. Bonyolította a helyzetet, hogy az épülethez tartozó másfél hektáros kert tulajdonosa a Margit-kert Vendéglő volt, a terület kiváltása komoly összegekbe került volna, ráadásul zöldséges kertnek használták, amitől a vendéglő semmiképp sem akart megválni.
