Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Mozgalmas két évtized. Az Orvostörténeti Könyvtár megalakulása és története
236 Comm, de Hist. Artis Med. 226-229 (2014) mint kisebb összejövetelekre is alkalmas volt. A könyvanyag teljes rendezése, feldolgozása és a rendi iratanyag szakszerű és tudományos feltárása Zöldesi Balázs szerzetes testvérnek köszönhető, aki a rend könyvtárosaként mintaszerű munkát végzett. Sajnos nyilvántartásai, leltárkönyvei és katalógusai elvesztek, amikor az államosításkor a rendőri hatóság először a teljes iratanyagot - vele együtt minden levéltári és könyvtári nyilvántartást - lefoglalta és elszállította „megvizsgálás” címen. Az iratok előbb a Belügyminisztérium épületébe, később az anyag egy töredéke az Országos Levéltárba került. A rendszerváltozás után a Belügyminisztérium épületében még találtak az államosítással és különböző szervezetek feloszlatásával — köztük egyházi intézményekkel - kapcsolatos iratokat. Az Országos Levéltárban található irgalmasrendi iratanyag a budai rendházból került ki, többek között megtalálható a Historia Domus kötete is, azonban sajnos sok irat hiányzik. Az Orvostörténeti Könyvtár szakmai munkájának kezdete Az Országos Orvostörténeti Könyvtár, az irgalmasok könyvtárának korábbi helyiségeiben, az akkor már Országos Reuma és Fürdőügyi Intézet elnevezéssel államosított kórház épületének jobboldali szárnyában (a Vidra utcai oldalon) kapott helyet, és három nagyméretű teremből állt. Az Orvostörténeti Könyvtár létrejöttének hivatalos kezdete - 1951. május 1-je — után az első feladat a nagy mennyiségű könyvanyag szisztematikus átválogatása, tematikai alapon elbírált „selejtezése” volt. Elsődleges szempont a régi orvosi, gyógyszerészi, természettudományos munkák, könyvek, folyóiratok mentése volt. Az irgalmasok könyvtárából hatezer kötet orvosi anyagot mentettek át az Orvostörténeti Könyvtár gyűjteményébe. A rendelkezésre álló helységekben nem volt elegendő hely sem az irgalmasoktól itt maradt anyag tárolására, de még inkább a folyamatosan érkező, és várható könyvszállítmányoknak. Ezért a könyvtár raktári célokra megkapta a korábbi kórházi kápolna területét, amely valójában két emelet magasságú, kórusi karzattal, fő és mellékoltárokkal rendelkező, mintegy 300 főt befogadó, tekintélyes nagyságú helyiség volt. Raktárrá történő „átalakítása” után ténylegesen nagy mennyiségű anyag elhelyezését tette lehetővé. 1952 őszén már megérkezett az első könyvszállítmány a volt Orvosegyesület Szentkirály utcai épületéből, amelyet követett a Természettudományi Társulat orvosi könyveinek egy része, a feloszlatott más szerzetes- rendek orvosi könyvgyűjteményeinek kötetei, elsősorban az egri, a pápai és a pécsi irgalmas könyvtárak anyaga. Az Országos Orvostörténeti Könyvtár irattárában őrzött könyvjegyzékek szerint a feloszlatott intézmények könyvtárai felett rendelkező Népkönyvtári Központ szinte hetente ezres nagyságban szállíttatott ide régi orvosi könyveket, amelyek többek között magán kórházakból, szanatóriumokból kerültek hozzájuk. A három munkaerővel rendelkező könyvtár - Palla Ákos, Kapronczay Istvánná és Fodor Lórántné - rövid idő alatt közel százezer kötetnyi, rendezetlen „könyvhegyek” birtokosa lett. A feldolgozás első állomása a rendezés, mindenekelőtt a politikai szempontok alapján lebonyolított kötelező „selejtezés” lett. Ez utóbbi előírás arra vonatkozott, hogy a szerzetes- rendek ideszállított anyagából csak az orvosi vonatkozású könyveit lehetett megtartani, a többit vagy átadták a megmaradt és működésükben engedélyezett egyházi könyvtáraknak, vagy a zúzdába kellett szállíttatni. (Ez utóbbira szinte alig került sor, mert a könyvtárosok találtak megoldást a könyvek megmentésére.)
