Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Mozgalmas két évtized. Az Orvostörténeti Könyvtár megalakulása és története
MOZGALMAS KÉT ÉVTIZED AZ ORVOSTÖRTÉNETI KÖNYVTÁR MEGALAKULÁSA ÉS TÖRTÉNETE KAPRONCZAY KÁROLY A napjainkban a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár keretén belül működő Országos Orvostörténeti Könyvtár 1951. május elsején megkezdett tevékenysége és története a hazai orvostörténeti társasági élet és tudományos kutatás sajátos fejezete lett. A Könyvtár megalakulása egy tudományos szakterület újjáéledését jelképezte, hiszen az orvostörténelem egyetemi oktatásának megszüntetése az 1940-es évek közepén, majd 1948- ban a Budapesti Királyi Orvosegyesület felszámolása az orvostörténeti oktatás és társasági élet régi formájának végét jelentette. Az orvostörténelem műveléséhez az új fórumok megteremtése alapjaiban megváltozott politikai helyzetben és körülmények között történt, így természetesen az új forma magán viselte az adott kor és körülmények minden jegyét, befolyásolta tevékenységét és a kutatók közötti emberi kapcsolatokat is. Természetesen feltűntek új egyéniségek, akik előbb akartak a politikai kívánalmaknak megfelelni, csak a „második lépcsőben” kívántak az orvostörténeti kutatás tudományos feltételeihez idomulni. Az orvostörténeti kutatást abban a korban vagy hobbynak, vagy a „múltba Tévedésnek”, esetleg veszélyes tevékenységének tartották. Ez utóbbit - a kor szellemének megfelelően - figyelni, ellenőrizni és „helyes irányba” kellett terelni. Ez késztette a képzett marxistákat arra, hogy fellépjenek a babonák, a népbutítás lehetőségei ellen, hogy az új világnézet követelményeinek megfelelően értékeljék újra a ’’régi dolgokat”, és a helyes kutatási irányt megszabják. A Könyvtár történetének első korszaka - vele együtt az orvostörténeti társasági és tudományos élet felélesztése - 1951-ben kezdődik, és 1966-ban zárul le. Az a politikai légkör, kormányzati stílus, ami hazánkban, az 1950-es években formálódott ki és uralkodott, nem záródott le az 1956-os forradalommal, hanem folytatódott - bár voltak a politikai enyhülésnek látható eredményei is - az 1960-as években is. A legfontosabb kormányzati szerveknél a forradalom után sem történtek alapvető személyi változások, az irányítást meghatározó stílusváltások, amelyek oldhatták volna a légkört, könnyebbé tették volna a tudományos élet irányítását. Az 1950-es évek berögződései megmaradtak: a felülről történő irányítás, a véleménykérés nélküli „magasabb döntések”, a politikai irányhoz való „igazodás”, stb.. Az 1960-as évek közepén bizonyos enyhülés következett be, aminek jele az európai formákhoz való részleges közeledés. Az orvostársasági élet működése elszakadt az Orvos-Egészségügyi Szakszervezettől, egy újabb formába - a Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetségébe (MOTESZ) - rendezik át. A megalakuló tudományos társaságok felvehetik a „társaság” elnevezést, felülről jött direktíva nélkül maguk választhatják meg vezetőségüket, tiszti karukat, bár a politikai megbízhatóság kérdésének eldöntése továbbra is érvényben maradt. Lényeges a külkapcsolatok újra rendezése, amely csak a MOTESZ-en keresztül történhetett.
