Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Szabó Katalin: Egészségügy a trianoni Magyarországon
SZABÓ Katalin: Egészségügy a trianoni Magyarországon 187 megegyezett, hogy a fejlődés az egészségügy minden területén mélyreható és eredményeket felmutató volt. Különösen fontos ez annak a fényében, hogy a közegészségügyet mindinkább a nemzetgazdaságot befolyásoló tényezőként kezdték kezelni: a századfordulón még csak ritkán felvetődő összefüggések a század közepére evidenciává váltak és a közegészségügy nemzetgazdaságot meghatározó elemmé vált. Ennek fényében írhatták le a 40-es években, hogy „bármennyibe is kerüljön egy ilyen (ti. tbc-s) beteg gyógykezelése, visszanyert munkaképessége bőséges kamatját jelenti a befektetett tőkének”13 Újabb kihívások előtt Az 1938-39-es év fordulója nemcsak az ország, de a közegészségügy szempontjából is fordulópontot jelentett. Hogy a visszatért területeken a működését megkezdő magyar adminisztráció közegészségügyi szempontból milyen viszonyokat talált, arról az orvosi és tisztiorvosi jelentések, állapotfelmérések tanúskodnak, melyek valamilyen korabeli egészségügyi lapban megjelentek. A nem publikált jelentések, felmérések levéltári felderítése és értékelése még nem történt meg. Azemlítettpublikációkból kitűnik, hogy nem volt egyszerű a magyar rendszertől eltérő, vagyjóval elmaradottabb rendszerek integrációja. Az is világosan látszik már a publikált anyagból is, hogy nem volt egységes felmérési szempontrendszer és integrációs stratégia; amin persze részben nem is lehet csodálkozni, hiszen minden területnek külön sajátosságai voltak. Ugyanakkor az is kitűnik, hogy voltak, akik nagyon szisztematikusan, aprólékosan tárták fel a rájuk bízott terület egészségügyi állapotát. Felvidék visszatér Felvidék visszacsatolt területein a kórházak kifejezetten jó állapotban voltak - eltekintve a kirabolt kórházaktól felszerelve a legmodernebb gépekkel. Ennek az örvendetes dolognak egyszerű, de nem közvetlenül emberbaráti oka volt. „A történelmi Magyarország Felvidékéről a cseh államuralmi törekvések keretébe szorított Szlovákia és Podkarpatska Rus területén a cseh igazgatás finánc- és csendőrépületein szlovák iskoláin kívül a befizetett adók egy hányadát csak út és kórházépítésre használhatták. Utat csak Prága és Pozsony felé volt szabad építeni. A Magyarország felé vezető bekötőutak mind rosszak. Nem maradhatott tehát más hátra, mint az a lehetőség, hogy a kórházakat fejlesszék”14 - írta Jäger Gyula. A szerző a kórházak kiürítését hivatalos kifosztásnak nevezi, ami meg is felel a tényeknek, hiszen az átadás előtt a kórházak hivatalos rendelkezést kaptak, hogy a különböző osztályokat államérdekből át kell költöztetni a megmaradt csehszlovák adminisztrációjú területre. A szállításról a kórház vezetésének kellett gondoskodni. Kizárólag rajtuk múlott, hogy mi történt a kórház felszerelésével; azokon a helyeken, ahol a kórház vezetése is elment, vittek mindent magukkal. A kórházaknak- és az egészségügyi ellátásnak megfelelő állapotban találták a terület lakosságát. A halálozási arány nagyjából megfelelt a csonka országi adatoknak. A szaporodási arányszám-, de ugyanakkor a gyermekhaladóság is magasabb volt, mint a trianoni területen. 13 Zsebők Zoltán: Adatok az Északkeleti Felvidék tbc. problémájához. Népegészségügy 23 (1942) 7. 11 Jäger Gyula: A visszacsatolt Felvidék kórházai. Magyar Kórház 2 (1938) 12.
