Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Szabó Katalin: Egészségügy a trianoni Magyarországon
186 Comm, de Hist. Artis Med. 226-229 (2014) a megfelelő kórházi osztállyal bíró docensekhez, illetve főorvosokhoz, a mennyiben ezek a klinikákról kiszoruló medikusoknak a tanítását a klinikákon előírt óraszámban és a klinikákon szokásos időben vállalják. ”9 Liebermann és Pólya a létszámot a hallgatók tudása és az oktatóhelyek befogadóképessége alapján akarták meghatározni, nem vallásuk vagy nemzetiségük alapján, mint azt végül a bevezetett törvény tette.10 11 Tennivaló tehát az egészségügy területén is bőven akadt. A folyamatos és nagy lépésekben folyó fejlődés a gazdasági válság miatt ugyan megtorpant, de még így is sikerült elérni, hogy 1938-ra a csonka országban az orvosi és a kórházi ellátottság az addigi maximumot érje el. 1938-ban Magyarország területén 308 különböző gyógyintézetben 48898 ágy állt a betegek rendelkezésére, amiből százezer lakosra 540 jutott. A háború előtt a kisebb kórházak csupán belgyógyászati és sebészeti osztályra tagozódtak, amiket fokozatosan tovább kellett bővíteni elsősorban szülészeti és nőgyógyászati-, valamint fertőző- és gyermekosztályokkal. A nagyobb kórházaknak ezeken kívül tüdő-, bőr- és nemibeteg gondozó, szemészeti-, orr- fül-gége gyógyászati, valamint ideg- és elmegyógyászati osztállyal is kellett rendelkezni. De ugyanígy fontos részét képezte a nagyobb kórházaknak a proszektúra és a laboratórium. A Magyar Közegészségügyi Intézet 1927-ben nyitotta meg kapuit, mely nemcsak a laboratóriumi és oktató munkára szorítkozott, hanem - eltérően a külföldi gyakorlattól - szorosan együttműködve bekapcsolódott a kormányzat vezetése alatt álló preventív munkába is. A fertőző betegségek elleni küzdelem, a betegsegélyező pénztárak szerkezete, az anya- és csecsemővédelem mind olyan területek voltak, melyek Trianon után részben átalakulásra kényszerültek, részben pedig olyan struktúrává nőtték ki magukat, melyeknek hatása a statisztika számaiban, nemzetközi összehasonlításban is megmutatkozott. Kórházak tekintetében 1921-ben a megmaradt gyógyító intézmények száma 183 volt; ez a szám 1938-ra 308 lett; ez azt jelenti, hogy 17 év alatt 121 kárházat építenek meg, a betegágyak száma ebben az időszakban 26 451-ről, 48 898-ra nőtt. Ezzel Magyarország európai összehasonlításban a középmezőnybe tudott jutni a kórházi ágyak tekintetében. Az eredmény megmutatkozott az ezer lélekre eső halálozások arányának csökkenésében is. Míg 1921-ben az utolsó előtti helyen állt az ország a 21,20 ezrelékkel, addig 1937-ben 14,20- ra csökkent ez a szám, és az összehasonlításban ezzel a 9-dik helyre lépett elő az ország. Ekkor az európai listát Németország vezette 11,81-gyel; az ezer lakosra eső halálozási szám Angliában 12,42, Csehszlovákiában 13,27, Franciaországban 15,32 volt.11 A megelőzésnek, felvilágosításnak, a szakemberek munkájának és a kórházi ellátottságnak köszönhetően a csecsemőhalandósági statisztikákban is javulás volt tapasztalható. Míg az 1921 és 1925 közötti időszakban a halandóság 18,7 százalék volt, addig fokozatos csökkenést mutatva, az 1936 és 1939 közötti időszakban ugyanez a mutató 13,2 volt. A javulás nemzetközi szinten is megmutatkozott, hiszen az 1925 és 1929 között mért időszakban Magyarország messze elmaradt a németalföldi 4,57, a dán 8,81 és a német 9,81 százalék mögött.12 Annak ellenére, hogy a szakemberek sokszor panaszolták a szervezetlenséget és az átgondolatlanságot az áttekintett időszak egészségügyi fejlesztéseiben, abban mindenki 9 Pólya Jenő: Az orvosi képzés reformjáról. Orvosi Hetilap 63 (1919) 3. 10 Liebermann Leó hasonló nevű fia, aki maga is kiváló orvos volt, az első zsidótörvény bevezetése miatt lett öngyilkos 1938-ban, míg Pólya Jenőt a nyilasok gyilkolták meg 1944-ben. 11 Scholtz Koméi: Az egészségügyi szolgálat eredményei. Népegészségügy 22 (1941) 13. 12 Scholtz Koméi: Az egészségügyi szolgálat eredményei. Népegészségügy 22 (1941) 13.
