Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Simontornyai-Scheiber Mária: A budai Városmajor utcai Bíró Dániel kórház története
170 Comm, de Hist. Artis Med. 226-229 (2014) Az Új Élet már első számában, 1945 novemberében, ismételten tudatjaa hívekkel az addigra már ismertté vált szomorú tényt „...hogy a város-majorutcai (sic!) kórházat orvosainak, ápolóinak, tisztviselőinek és betegeinek kegyetlen legyilkolása után felgyújtották és földig rombolták. ” Az 1945-ben megjelent Sárga könyv-ben, Vihar Béla kötetében ez áll:29 „1945. január 16-án Schneider Imre (szül. 1890. Budapest) következőket jelenti: 1945. január 14-én a Vöröskereszt védelme alatt álló Bíró Dániel kórházban tartózkodtam, ahol a leányom, mint főműtősnő volt alkalmazásban. Állandó rettegésben éltünk, mert hallottuk a Maros utcai betegeinek és orvosainak tragédiáját. Az említett napon itt is megjelent délelőtt 10 óra tájban egy nyilas őrmester, két nyilas, három honvéd és két SS egyenruhát viselő katona, akik a betegeket és az ápolószemélyzetet igazolásra szólították fel. Akikről bebizonyosodott, hogy zsidók, azokat meggyilkolták. - A fekvő betegeket ágyaikban, a járóbetegeket a kórház udvarán. ” Az egy évre rá megjelent Fekete könyv-ben, Lévai Jenő munkájában pedig ezt olvashatjuk: 1945 „január 14-én a nyilasoknak egy másik különítménye a városmajori orthodox zsidó kórházat kereste fel és ott a Maros utcához hasonlóan több mint 150 beteget, orvost és ápolót mészároltak le. A gyilkoló különítményt egy nyilas őrmester vezette s tagjai voltak nyilasok, honvédek és német SS-ek. A tömeggyilkosság után benzinnel leöntötték a bútorokat és az ágyneműt és a kórházat felgyújtották. A közeli János szanatórium légó- őrségét legyilkolással fenyegették, ha a tüzet oltani merik. ”30 * Többnyire ennyit tudtunk a történtekről. Jelen sorok szerzője azonban ennél többet szeretett volna feltárni minderről. Azok, akik már régebben is a Városmajor utcában laktak, nem tudtak, nem akartak felelni a kérdésünkre: „Hogyan történt?” „Valaha itt volt egy szanatórium” - mondták -, mintha száz éve lett volna. Orvostörténészek sem ismerték, a főrabbik is keveset tudtak róla. Az orthodox hitközségen azt a tájékoztatást adták, hogy a német megszállás után e kórházra vonatkozó minden irat elégett - sajnos, nem tudnak segíteni. Még Ember Mária szép könyvében, a Száz kép-ben és Zinner-Rónai: Szálasiék bilincsben-jében is rossz képaláírással jelentek meg fotók: ti. a Maros utcai kórház tetemrehívását összetévesztik a Városmajor utcaiéval. A gondos történeti kutatás az elmúlt évtizedekben - a fenti eseménnyel kapcsolatban - jó néhány részadatra derített fényt. Braham professzor tanulmányában helyet szentel az általunk ismertetett tragédiának is. A következőket írja: „Január 14-én a Városmajor utcai Orthodox Kórházat támadták meg. A támadás idején csaknem 150 ápolt, orvos és ápolónő tartózkodott itt, köztük sok olyan zsidó beteg, akiket hat nappal korábban a János Szanatóriumból hoztak át ide, a szanatórium gondnoka, Rady Dénes által készített névsor alapján. Január 19-én egy másik nyilas csoport megtámadta a Budai Szentegylet Alma u. 2-ben levő szeretetházat. A benne lakó 90 lakót elhurcolták és röviddel később lemészárolták a Városmajorban. 29ViharBéla: Sárga könyv. Adatok a magyar zsidóság háborús szenvedéseiből. 1941-1945. Bp., Hechaluc, 1945.173. 30 Lévai Jenő: Fekete könyv a magyar zsidóság szenvedéseiről. Bp., Officina, 1946. 259.
