Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Kótyuk Erzsébet: A "Szemészet" című folyóirat 150 éve
140 Comm, de Hist. Artis Med. 226-229 (2014) A közzétett felhívásra félszáznál is több szemorvos gyűlt össze, és elfogadták a Blaskovics László által felolvasott alapszabály tervezetet, amelyet jóváhagyásra felterjesztettek a belügyminiszterhez. A szerveződés megfogalmazott célja „a szemészet tudományos művelése" volt.21 Az alakuló közgyűlés anyagát 1904-ben az első két összevont lapszám jelentette meg. A benyújtott alapszabályt a belügyminisztérium kisebb változtatásokkal elfogadta, így megalakulhatott a szemorvosokat összefogó szakmai szervezet: Magyarország Szemorvosainak Egyesülete. Erről a folyóirat az 1904. évi negyedik számban tájékoztatta az olvasókat.22 A Szemészet szerkesztőbizottsága felajánlotta a folyóiratot az egyesület hivatalos közlönyéül, és vállalta, hogy helyet ad a közgyűlések, a tudományos ülések jegyzőkönyvei közlésének, s a lapot eljuttatja az egyesület minden tagjához. Schulek Vilmos - betegsége miatt - 1904-ben visszavonult a budapesti egyetem szemészeti tanszéke vezetésétől. Helyettesként Grósz Emilt bízták meg, aki a folyóirat 1905. évi első számában tájékoztatta az olvasókat a bekövetkezett változásról, és egyben beszámolt a klinika 1903-1904. évi oktatási évének eredményeiről. Schulek Vilmos 1905 áprilisában elhunyt. Több mint harminc éves oktatói tevékenysége alatt magyar szemorvosi iskolát hozott létre, és a szakemberek egész sorát nevelte ki. Megemlékezés helyett a folyóirat elsőként Schulek saját - a Magyar Tudományos Akadémiára korábban benyújtott - önéletrajzát, valamint műveinek bibliográfiáját közölte.23 24 Grósz Emil Schulekről szóló méltatását teljes terjedelmében később, a 3-4. összevont számában közölte a lap. A cikk bemutatta az elhunyt sokirányú tevékenységét, elismeréssel szólt a Schulek által 1894-ben életre hívott Ungarische Beiträge zur Augenheilkunde című folyóiratról, amely fontos szerepet töltött be a magyar szemészet külföldi népszerűsítésében, méghozzá oly módon, hogy nemzeti jellege is megmaradjon. A szerző idézte Schulek ezzel kapcsolatos szavait: „az irodalmi közléseket úgy mint minden egyéb termékünket nemzeti zászlónk védelme alatt kell világgá vinni és a közléseknek olyan alakját kell keresni, melyről a mi nemzeti színünk le nem mosható. Ha mindenki kosmopolita tudományban hinne, ám legyen. De a míg más nemzetek tudományos vívmányaikat a maguk javára íratják, mi kisebbek, nem lehetünk a magunk kárára nagylelkűek, hogy ilyenről lemondjunk.”2* Grósz Emil vette át a folyóirat szerkesztését, kezdetben -1904 és 1927 között - egyedüli szerkesztőként, majd 1932-ig Horay Gusztávval közösen látták el a feladatokat. A Szemészet arculata jelentősen megváltozott. Az eredeti cikkek tudományos megalapozottsága, a belső tartalom sokrétűsége, a külföldi szerzők írásainak részletes ismertetése az újság szakmai színvonalának további növekedését szolgálták. A főszerkesztő kérésére Leitner Vilmos elkészítette a folyóirat 1867-1904 közötti név- és tárgymutatóját, amelyet külön mellékletben adtak közre az Orvosi Hetilap 1905. évi 45. számában, jelentősen segítve ezzel az érdeklődők visszatekintő tájékozódását. Nem volt hiábavaló fáradozás, hogy a magyar szemorvososok eredményeit külföldön is ismertté tegyék. A szakma tudományos elismerését jelezte, miszerint a Berlinben akkor 21 Szemészet, 1904. 3. sz. 247. 22 Szemészet, 1904. 4. sz. 317. 23 Szemészet, Lapzárta miatt nem volt idő méltó nekrológ megfogalmazására, ezért döntött a szerkesztőség az életrajz és a bibliográfia megjelentetés mellett, ld. Szemészet, 1905. 2. sz. 79. 24 Szemészet, 1905. 3-4. sz. 230.
