Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 226-229. (Budapest, 1914)
TANULMÁNYOK - Kiss László: A védhimlőoltás hatósági viszonyulása a közegészségügyi kérdések megoldásához a vakcináció tükrében
118 Comm, de Hist. Artis Med. 226-229 (2014) Nem így történt: a „Mentő-himlő béoltásra ügyelődeputatio” csak 1816. május 9-én kezdte meg működését Jobaházi Dőry Károly táblabíró elnöklete alatt.45 Egy évvel később, Mosetig lemondott hivataláról és az új tisztiorvos, Babits Mihály (1768-1830) - nagy költőnk dédapja — személyében a Deputatio olyan orvostagot kapott, aki „a Kis Gyermekes Asszonyokhoz, a kisdedekkel való bánásban magát mindeneknek tetszése szerént viselvén” új lendületet adott a himlőoltásnak Tolna megyében. Tolna megye nem az egyedüli volt, ahol a deputatio elnöki tisztjét nem orvos töltötte be. Olvassunk bele, a Gortvay által is ismertetett Fejér vármegye filiális Deputatiojának tevékenységéről szóló, 1820-ból származó jelentésbe: „ ... valamint minden Vármegyékben, úgy itt is filiális Deputatio neveztetett ki, mellynek Előülőjévé Tekintetes Végh Ignácz Táblabíró Úr, Tagjaivá pedig a Járásbeli Fő-Szolgabíró Urak, Megyebeli Fő-Orvos Úr, és három Járásbeli Seb-Orvos Urak, a Catholicus Esperest (!) Urak, a Fejérvári ó-hitű Esperest Úr, a Reformátusok részekről a Zámolyi, és Fülei, Senior Nagy István, és Szabó Péter Urak, az Evangelicusok részekről pedig Malatides Dávid, Ondódi Senior Urak neveztetett ki. A Lelki pásztoroknak kötelességekké tétetett, hogy a Népet gyermekeiknek béoltására buzdítsák, a Nótáriusoknak pedig, hogy mind azokat, akik még 15-ik esztendőt által nem hágták, s természetesen nem himlőztek, öszveírják, 5 azon Lajstromot a Deputatio Előülőjének be mutassák. Az egész Vármegye a Megyebeli Seb-Orvosok közt feloszlatott, akik is az általok kiszabott időben tartoznak Helységeiket bejárni, forspontot (előfogatot) ingyen kapván, ott a már béoltottakat megvizsgálni, s azokból a még oltatlan gyermekeket béoltani, akiket szüléikkel együtt a helység Elöljárói egy bizonyos közönséges helyre öszvehajtani tartoznak. A Helységek nyomtattatott Tabellákat kapnak, amelyekbe a Seb-orvos köteleztetik (mindent) feljegyezni, s (azt) a Biztosság Előülőjéhez felküldeni... A Seb-orvosok minden béoltatott gyermekről (szegényeket értvén) 15 krajcárt kapnak a honi pénztárból. A béoltatott gyermekek pedig, a mentő himlőn szerencsésen általesvén, bizonyság levelet kapnak, az Előülő aláírása, és a Deputatio pecsétje alatt, a történt béoltásróF'46. Fejér megye esete a „társadalmi” összefogás példája: az oltás hatósági szervezéséért felelős deputációba nemcsak orvosok, seborvosok, hanem a köznép előtt nagy tekintélynek örvendő egyházi vezetők is bekerültek, elnöke pedig a nemesség támogatását élvező megyei táblabíró lett. Volt olyan megye is, amely annyira komolyan vette a szóban forgó deputatio ügyét, hogy a tiszti kalendáriumban annak elnökét is feltüntette a vármegyei tisztviselők közt. így pl. az 1819-re kiadott kalendáriumból megtudhatjuk, hogy Esztergom megyében a „Mentő-himlő béoltására rendelt Választság Elölülője: Baranyai Ferenc Táblabíró”,47 Más megyében 45 Gutái (1975) 245 46 Gortvay (1953) 15 47 Haykul (1819) 142
