Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
TANULMÁNYOK - Kührner Éva: A magyar iskola-egészségügy története Fodor Józseftől 1945-ig
98 Comm, de Hist. Artis Med. 222—225 (2013) mellett városon és falun is a Jankovich doktornő által megkérdezettek harmada használt szappant, de előfordult még só, hamu, szénpor, szódabikarbóna, timsó, citrom, szalicil, kömény, tömjén és a „SidoF nevű súrolószer alkalmazása is. Az elkeserítő fogászati állapotok javítása érdekében, vagyis, hogy a fogváltás után alig volt olyan gyermek, akinek 2-3 maradandó fogában fogszú ne lett volna, mégpedig többnyire menthetetlen állapotban, az orvosok is igyekeztek tenni valamit. A 19. század végétől ezért az érdeklődés központjába került az iskolások fogászati ellátásának megszervezése.53 Európa-szerte alakultak az iskolafogorvosi rendelők. Az első 1902-ben Strassburgban létesült, majd 1909-ben Berlin, 1910-ben Zürich, Koppenhága, 1912-ben Lipcse, Nürnberg, Hamburg, 1923-ban Prága következett.54 Itthon az 1921/22. tanévben amerikai segítséggel jött létre az első iskolafogászat Budapesten. Mintájára lassan a nagyobb városokban is kialakultak az iskolafogászatok. A falvakban különösen rossz volt a helyzet, hiszen a becslések szerint a falusiaknak csak 1 %-a volt valaha fogorvosnál. A nehéz anyagi helyzetben utolsó szükséglet volt a fogkezelés, ráadásul falun alig volt fogorvos. A vidéki ellátás megszervezése az OKI fennhatósága alatt folyt, a kis településeken szállítható vándorfogászatokkal oldották meg a kezeléseket. Magyarországon az első vidéki iskola-fogorvosi körzeti rendelő 1927/28 tanévben alakult a gödöllői egészségügyi mintajárásban. Az egymás után létrejövő újabb mintajárásokban szépen gyarapodott a fogászati rendelők száma: 1929-ben 11; 1930-ban 13; 1932-ben 16; és 1934-ben már 19 üzemelt.55 1 931-ben redukálták az iskola-egészségügyi ellátásra szolgáló keretet, de az iskolafogászati rendelések számát megtartották, sőt újabb vándor- rendelők is jöttek létre, bár csökkentett munkaidőidővel vagy időlegesen felfüggesztett működéssel. 1942-ben országosan már 59 rendelő létezett, igaz számos megyében sajnos egy sem működött. 5.4 A fertőző betegségek és az ellenük való védekezés Az iskolaorvos igen fontos feladata volt a fertőző betegek kiszűrése, a járványok megelőzése. A hirtelen fellépő, kórokozók által okozott heveny fertőző betegségek némelyike (pl. pestis, kolera, himlő) nagy járványt okozva jelentős pusztítást végzett a korábbi évszázadokban. Terjedésüket segítették az olyan zárt közösségek, mint amilyen a zsúfolt iskola. Az egyetlen védekezési mód eleinte a betegek izolálása volt. A fertőző beteg tanulót ilyenkor otthonában kellett tartani, a lakás ajtaját pedig színes ragálycédulákkal meg kellett jelölni; a vörheny - piros, a kanyaró - sárga, a diftéria - kék, a kolera - fekete és az immunis terület - fehér színű cédulát kapott. A felgyógyult beteg csak orvosi igazolás bemutatásával mehetett közösségbe. Amennyiben a betegségek halmozódtak egy iskolán belül, az orvos javasolhatta annak hosszabb-rövidebb ideig tartó bezárását. A betegségek egyre hatékonyabb 53 Kapronczay Károly: Adatok a hazai iskolafogászat történetéhez.Cumm. de Hist. Artis Med., 182-185 (2003) 169-187. 54 Oravccz Pál: Az iskola-fogorvosi intézmény mai állása Közép-Európa egyes országaiban. Népegészségügy, 18 (1927) 279-296. 55 Jelentések a M. Kir. Országos Közegészségügyi Intézet aktuális években végzett munkájáról. Népegészségügy aktuális évfolyamaiban.
