Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
TANULMÁNYOK - Kührner Éva: A magyar iskola-egészségügy története Fodor Józseftől 1945-ig
K.ÜHRNER ÉVA: A magyar iskola-egészségügy története 99 gyógyításával és megelőzésével ritkultak csak az iskolai kényszerpihenők. A legjelentősebb megelőző intézkedés a védőoltások megjelenése volt. Félelmetes betegségnek számított évszázadokig a magas mortalitású, vírus által okozott himlő, mely ellen először fejlesztettek ki védőoltást. A hazánkban legrégebben alkalmazott kötelező oltás a himlőoltás volt, melyet minden gyennek életének első évében kötelezően megkapott. Az 1887. évi XXII. te., az ún. himlőoltási törvény már arról rendelkezett, hogy a fiatalokat 12 éves koruk betöltése előtt újra kell oltani. A tisztiorvosok, illetve iskolaorvosok feladatkörébe tartozott himlő újraoltások beadása. Az oltási fegyelemnek köszönhetően lassan megszűntek hazánkban a himlőjárványok. A diftéria népies elnevezése „torokgyík” nagyon találó, ugyanis ez a cseppfertőzéssel és közvetlen kontaktussal terjedő bakteriális betegség a gége ödémája révén, gyakran súlyos szövődményekkel jár és fulladáshoz is vezethet. A diftéria hazánkban 1873-tól lett endémiás betegég. A századforduló előtti évtizedben évente több tízezer áldozatot is követelt. Különösen az Alföldön okozott súlyos járványokat. A húszas évek második felében az ország diftéria megbetegedéseinek 55-65 %-a ezen a vidéken következett be. Az egyetlen kezelési mód sokáig a gégemetszés, majd az 1847-ben Schöpf Merei Ágost által először leírt intubáció volt. Ezt azonban tömegesen nem tudták alkalmazni. Jelentős áttörést hozott a terápiában a Behring által kifejlesztett gyógysavó, amit 1913-tól az aktív immunizálás követett. Hazánkban ezt először 1928/29-ben alkalmazták az OKI egészségügyi mintajárásaiban. A tapasztalatok szerint a védettséget adó háromszori oltás 90 %-kal csökkentette a megbetegedések számát, és ha elő is fordult megbetegedés, enyhébb lefolyású volt. Nagy lendületet adott az oltások alkalmazásához a 209.300/1930 BM körrendelet, melynek eredményeként 1933-ig hazánkban félmillió gyermeket oltottak be. Áttörést jelentett az elegendő védettséget nyújtó egyetlen oltás kidolgozása, melyet 1938-tól a világon elsőként hazánkban tettek kötelezővé. (Bécs iskoláiban pl. csak 1940-től oltottak.) Ezt követően Magyarországon a diftéria ellen oltott gyermekek száma meghaladta az 1 milliót, ezzel jelentősen csökkent a megbetegedések és halálozások száma: míg 1931-ben 1,72 fő jutott 10.000 lakosra, 1939-ben már csak 0,34 fő.56 57 58 A vörheny, vagy skarlát egy nagyon veszélyes baktérium által terjesztett heveny fertőző betegség, mely 10.000 főre számítva 60-140 halálozással járt. Hazánkban igen elterjedt volt, 1925-ben pl. 8743 beteget mutattak ki/7 A nagyobb járványok kitörését eleinte formalinos fertőtlenítéssel, meszeléssel, lúgos súrolással és karanténnal tudták megakadályozni. A húszas évek közepén itthon is alkalmazni kezdték a skarlát elleni védekezésre az Amerikában kifejlesztett Dick-oltást. 1926-ban kb. 30.000 gyermeket oltottak be jó eredménynyel.3Í< A kanyaró heveny lefolyású kiütéses vírusbetegség. A halálozási arány szerencsére nem volt túl magas, de súlyos szövődményekkel járhatott. Kizárólag csepp-fertőzéssel terjed és 2-3 évenként nagyobb járványokat okozott. Az ország kanyarósainak több mint fele az Alföldön élt. A betegek izolációja nehéz volt, ugyanis a betegség a kezdeti, de már fertőző 56 Bcnczc József: A diphtheria története hazánkban.Comm.de Hist.Artis Med., 38-39 (1966) 107-119. 57 Bókay János: A vörhenyröl. In. Közegészségügyi feladataink. Az 1926. október 24-30-ig tartott közegészségi és társadalompolitikai országos értekezlet munkálatai. Szcrk. Parassin József, Gortvay György. Bp., Franklin- Társulat ny. 1927. 161-165. 58 Faragó Ferenc: Védőoltás vörheny ellen új oltóanyaggal. Orvosképzés, 31 (1941) 319-329.
