Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
TANULMÁNYOK - Kührner Éva: A magyar iskola-egészségügy története Fodor Józseftől 1945-ig
97 KÜHRNER ÉVA: A magyar iskola-egészségügy története 5.3 A fogak betegségei A testi fejlődés elégtelensége mögött sokszor a fogak rossz állapota is állhatott, hiszen fájó fog nem csak a diákok koncentrálását és tanulását hátráltatta, hanem az elégtelen rágás, emésztési problémákhoz és fejlődési zavarokhoz vezetett. A fogászati állapotokról a korabeli szakcikkek szomorú képet festettek. Kollár Lajos fogorvos a harmincas évek végéről származó adatai szerint a hat éves gyermekek 70-75 %-ának beteg volt a fogazata, és ez a szám a tizedik életévig 97-98 %-ra növekedett.43 * 45 Sós József a tanyai gyerekek esetében hasonló szomorú adatokkal szolgált; az Orosháza környéki iskola tanulói között 65,8 %-ban talált rossz fogút és egyetlen tömött foggal sem találkozott.46 A gödöllői egészségügyi mintajárásban 1931-ben a gyerekek 46,6 %-ánál találtak lyukas fogakat, a mezőkövesdiben ez a szám 56,4 % volt.47 Juba Adolf fővárosi iskolaorvos évtizedes vizsgálata során azt figyelte meg, hogy a háborús években kevesebb fog lyukad ki, amit a csekély cukorfogyasztásnak tulajdonított. Vizsgálatában a hibás fogazató diákok aránya „csak” 22,26 % volt, a legjobb állapotban a fogváltás után lévő 14 évesek fogát találta.48 Egy háborút követő vidéki vizsgálat is viszonylag jobb fogászati állapotokat talált; Sátoraljaújhelyen 165 gyerek közül mindössze 60 főnek (36,4 %) volt rossz foga, igaz ez gyerekenként közel 3, összesen 175 carieses fogat jelentett.49 * * Jartkovich Adél értékes vizsgálatában több fontos kijelentést is megfogalmazott.30 Megállapította, hogy a fogváltás ideje városon 9-10 év, falun 11-12 év körül zajlik. A városi jobb módúak körében, ahol odafigyeltek a fogorvosi ellenőrzésre, fele annyi romlott fogat talált, mint a szegényeknél. Ennek a fordítottja volt igaz falun, ahol a nagyon szegényeknek jobbak voltak a fogai, mint a jobb módúaknak. A jelenség okát a doktornő a kevesebb édességfogyasztással magyarázta. Vizsgálatai során nem talált szoros összefüggést a különböző kenyérfajták fogyasztása és fogak állapota között, valamint a szájápolás és fogromlás között. Kapcsolat mutatkozott viszont a társadalmi hovatartozás és iskolázottság valamint szájápolás gyakorlása, a szájhigiéné között. A 1122 városi és 1334 falusi gyermekkel végzett vizsgálatában kimutatta, hogy míg a városi gyerekek harmada nem mosott fogat, addig ez az arány falun kétharmad volt. A lányok jobban ápolták fogaikat, mint a fiúk. A fogat mosók között pedig számos olyan gyerek volt, aki más családtaggal közös fogkefét használt. Maksay az iparostanoncok körében vizsgálódva azt állapította meg, hogy 90 %-uknak nincs fogkeféje.31 Az igazsághoz tartozik azonban, hogy Németországban is csak némileg volt jobb a helyzet, mivel 9 millió gyermeken végzett vizsgálat szerint csak 42,4 %-uk rendelkezett saját fogkefével.52 Érdekes képet fest a fogápoló szerek alkalmazása is. A hagyományos szerek (krém, por, szájvíz) 43 Kollár Lajos: Az iskolafogászat a praevcntio szolgálatában. Népegészségügy, 21 (1940) 920-924. 46 Sós József: i.m. 47 Jelentés 1930. i.m. 48 Juba Adolf: i.m.. 47 Kiss Lajos: i.m. 50 S. Jankovich Adél: Fogászati vizsgálatok vidéki elemi iskolákban. Szociális Orvostudomány, 2 (1935) 4.103108. 51 Maksay Ferenc: A tanoncifjúság egészségvédelméről. Iskola és Egészség, 3 (1935/36) 3. 256-259. 52 S. Jankovich Adél: i.m..
