Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
TANULMÁNYOK - Kührner Éva: A magyar iskola-egészségügy története Fodor Józseftől 1945-ig
90 Comm, de Hist. Artis Med. 222—225 (2013) fütő- és világítótestekből kiáramló füst következtében. Két okból is hasznos volt a meszelés, ugyanis a fehér szín javított a látási viszonyokon és fertőtlenített is. Az iskola-egészségügy egyik sarkalatos kérdése a megvilágítás volt. Ideális esetben a tanulók egy műszakban, így természetes fénynél tanultak. A századvégi széles termek megvilágítása azonban nem volt kielégítő. Helyes megvilágítású keskenyebb tantermeket csak a 20. század elejétől találunk először, amikor iskolaorvosi javaslatra a terem bal oldalára mennyezetig érő ablakokat kezdtek tervezni. Sok helyen még így is mesterséges megvilágításra volt szükség, amit többnyire petróleumlámpák, gyertyák, városon a gáz vagy légszesz biztosított. A villanyvilágítás a század elején még városon is csak kevés iskolában létezett. Miután a tanév nagy része hideg időszakra esett, megfelelő fűtésről is gondoskodni kellett. A legelterjedtebb fűtőtest a modernnek számító Meidinger-féle vaskályha volt, melyeknek a köpenye alá kívülről bevezetett levegő felmelegedve áramlott szét a teremben. A nagyvárosok iskoláiban is csak lassan jelent meg a központi fűtés, de a kis falusi iskolákban előfordult még boglyakemence is. A tüzelőhiány miatt azonban számtalanszor kellet rendkívüli iskolai szünetet elrendelni. Egészségügyi szempontból az egyik legfontosabb kérdés az iskolák vízellátása volt. A vidéki iskolákban kutakból biztosították a vizet sokszor egy egész tanya vagy településrész számára is, hiszen még a 20. század elején is kevés település rendelkezett vezetékes ivóvíz hálózattal. Az ivóvíz helyzet nem volt túl jó az országban, hiszen a harmincas évek végén készült, 29.073 hazai kutat érintő vizsgálat szerint 70 %-uk vize nem volt megfelelő.19 Egy, a Szeged környéki tanyavilágban végzett vizsgálat szerint 73 elemi és 4 gazdasági iskola közül mindössze 4 eleminek és a 4 gazdaságinak volt artézi kútja. 69 eleminek összesen 75 ásott kútja volt, közülük 14 kút betongyűrűs, 1 cementhabarcsba rakott, 60 kötőanyag nélküli téglafallal épült. A vízkiemelés technikája szerint 1 kút volt szivattyús, 70 gémes és 4 kerekes. A vizsgálat a téglafalu kutak 40 %-ánál igazolt Coli fertőzöttséget. A tapasztalt magas klorid tartalom vizelet jelenlétére utalt, ami azt jelezte, hogy az állatok itatása a kút közelében történt.20 A nem megfelelően megépített kútba bejutó csapadék, valamint a fedetlen szerkezetbe bekerülő szemét is szennyezés forrása lehetett. Annak ellenére, hogy a kutak befedését egy miniszteri rendelet is előírta, az gyakran elmaradt. A kutak vizét az osztályokban kupában, esetleg dézsában tartották. Jó megoldás volt a dr. Oláh Gyula által szabadalmaztatott, falra szerelt vagy lábon álló csappal ellátott bádogtartály, amiből a víz az alattuk álló lavórba folyt, így produkálva folyóvizet vezetékes vízszolgáltatás hiányában. Közegészségügyileg a legtöbb probléma a mellékhelyiségekkel volt. Ebben az időszakban közművesítés hiányában még a városokon belül is többnyire ámyékszékeket használtak. A VKM 44.000/1892 rendelet 15-20 tanulóra írt elő egy ámyékszéket, de legalább 40 fiúnak és 25 lánynak kellett biztosítani egy-egy fülkét és a fiúknak egy karbollal bekent pissoire-t. Elsősorban a falvakban, tanyákon sokszor csak két-három állt rendelkezésre egy- egy a fiuk és lányok, egy pedig a tanító számára. A Klebelsberg-iskolák létesítésekor előírás volt a téglából készített WC-k, szabályos pöcegödrök építése, és ettől nem tértek el, hiszen az, az államsegély megvonásával járt. Hiába épültek új mellékhelyiségek, azok gyakran koszosak, bűzösek, takarítatlanok voltak. |g Johan Bcla: A magyar falu ivóvízellátása. Népegészségügy, 19 (1938.) 447-451. 211 Mészáros Ferenc: A szeged tanyai iskolák vízellátása. Népegészségügy, 19 (1938) 1116-1120.
