Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
TANULMÁNYOK - Kührner Éva: A magyar iskola-egészségügy története Fodor Józseftől 1945-ig
KÜHRNER ÉVA: A magyar iskola-egészségügy története 91 A zavartalan tanulást megfelelő iskolai berendezési tárgyak szolgálták. A tanulók szempontjából a legfontosabb tárgy az iskolapad volt. A dualizmus idején nem volt ritka a 6-8 üléses, melyben sokszor több gyerek is szorongott, mint amennyire tervezték. A huszadik század elejére a régi típusú padok zöme elhasználódott. Az új padok már több méretben, a gyerek korához igazodva készültek. A legmegfelelőbb az ú.n nulla distanciás pad volt, melyben ülve kényelmesen lehetett írni, de könnyű volt belőle felállni is. Higiéniai szempontból fontos iskolai kellék a többnyire fából készült szemetes, mellyel szembeni legfőbb követelmény a fertőzésveszély megakadályozása volt, amit a fedél és rendszeres ürítése biztosított. A kívülről bekerülő szennyeződés megakadályozására szolgált a lábtörlő, a lábkaparó vas, és lábrács, melyek segítettek megszabadulni a nagy sártól. A felesleges ruhadarabok, kabátok elhelyezésére fogast kellett biztosítani, ami többnyire a tanterem falán volt elhelyezve. A nagyobb városi iskolákban már törekedtek arra, hogy a ruhatár-fogas a tantermen kívülre kerüljön. A korabeli iskolák fontos tartozéka volt köpőcsésze. Takarításuk és heti egyszeri lysoformos vagy karbolos fertőtlenítésük általában az iskolaszolga feladata volt, mint ahogy ő végezte az iskolaépület általános takarítását is. A legtöbb iskolában az év végi nagytakarítás keretében kimeszelték a termeket, felsúrolták és olajozták a padlót, meszelték és fertőtlenítették az illemhelyeket is. 5. A tanulók egészségügyi állapota Az iskolaorvosok legfontosabb feladata a tanulók egészségi állapotának figyelemmel kísérése volt, amit a kötelezően előírt vizsgálatok, néha egyénileg kezdeményezett szűrések során teljesítettek. Kötelezően meg kellett vizsgálniuk az újonnan belépő tanuló általános fejlettségi állapotát, a belső szerveit (tüdő, szív), gerincoszlopát, érzékszerveit (szem, fül), fogait, a haját és bőrét, különös tekintettel annak tisztaságára. Ki kellett szűrniük a fertőző betegségben szenvedő tanulókat és gondoskodniuk kellett a járványok megelőzéséről. Ha valamilyen testi rendellenességre bukkantak, azt jelezniük kellett az iskola igazgatójának és intézkedtek a baj elhárításáról; pl. a fertőző tanulókat elkülönítették, tanácsokat adtak az ülésrendre, illetve a rendellenességek gyógyítására. De milyen is volt a tanulók egészségi állapota a korabeli cikkek tükrében? 5.1 A gyermekek testi fejlettsége A századelő magyar gyermekeinek többségéről a felületes szemlélő is megállapította, hogy fejlettségük elmarad nyugat-európai társaikétól. Ezt alátámasztotta számos publikált vizsgálat is. Juba Adolf iskolaorvos 1910-1926 között a 10-20 éves korú budapesti gimnazisták körében végzett mérései kimutatták, hogy fejlettségük, antropometriai méreteik rosszabb értékeket mutattak a hasonló korú angol gyermekekhez képest. A fiatalok 4,3 %-ának gyenge volt a csontozata, 14,8 %-ának gerincferdülése volt, 12 % gyenge izomzatú, 8% kövér és 4 % gyengén táplált volt. Juba rávilágított arra is, hogy a háborús idők negatív hatást gyakoroltak a fiatalok fejlődésére.21 21 Juba Adolf: i.m.
