Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
TANULMÁNYOK - Kührner Éva: A magyar iskola-egészségügy története Fodor Józseftől 1945-ig
86 Comm, de Hist. Artis Med. 222—225 (2013) lakhely, valamint a tanuló születési adata és iskolája megnevezése kíséretében.13 Juba Adolf kidolgozott és 40 évig alkalmazott egy törzslapot, amely végigkísérte a tanulót az iskolás élete során megörökítve egészségi állapotát.14 Ezt a törzslapot 1926-tól a VKM javaslatára általánosan alkalmazták, regisztrálva rajta a tanuló anamnézisét, családi és szociális viszonyait, a testméreteit és az egyes szervek állapotát. A harmincas években visszaszorult a törzslapok használata, illetve csak azokban az esetekben töltötték ki, ha valamilyen komolyabb elváltozást, fogyatékosságot találtak, vagy azonnali korrekcióra volt szükség. A vizsgálatok tényét az osztályértesítőbe jegyezték be, azt viszont nem vitték magukkal évről évre a gyerekek.15 Az iskolaorvosi munka adminisztrációja tehát nem volt problémamentes, pedig a feljegyzések értékes következtetések és publikációk forrásai voltak. 3.2 Az iskola-egészségiigyi sajtó Az iskola-egészségügyi témájú sajtónak kettős funkciót kellett ellátni; részben az iskolaorvosok továbbképzését, másrészt az egészségügyi felvilágosítást. Az iskolaorvosok továbbképzése elsősorban könyvekből, néha kongresszusokon történt. A századvég lejfontosabb kiadványa az Előadások az iskolaegészségügy köréből (1889) című, mely hasznos gyakorlati ismereteket tartalmazott főleg az iskolai épülethigiénéről. Közel félévszázad múlva adták ki Darányi Gyula Az iskoláskor egészségügye (1933) című összefoglaló müvét, mely az iskolaorvosi tanfolyamok anyagát alapul véve, minden iskolaorvosi területről tartalmazott információkat, de hasonlóan alapműnek számított Bárczi Gyula Az egészségvédelmi nevelés vezérkönyve (1935) és Zuckermann Ferenc Iskolai egészségvédelem (1937) című munkája is. Ezeket az átfogó műveket egészítette ki néhány rövidebb terjedelmű brossura. Az aktuális és speciálisabb iskolaorvosi kérdéseket főleg folyóiratcikkekben publikálták. Szerzőik között találunk olyan neves iskolaorvost, mint Juba Adolf, Bexheft Ármin, később Huzella Lajos, Neuber Ede, majd az iskola fogorvos Hamar Pál és Oravecz Pál. A 19. sz. végén viszonylag kevés iskolaorvosi témájú cikk íródott, de azok sokféle periodika hasábjain voltak olvashatók.16 Közöttük találunk pedagógiai sajtóterméket Néptanítók Lapja (1868-1945) és az Országos Középiskolai Tanáregyesület Közlönye (1868-1944). Többségük azonban orvostudományi szaklap: pl. az Egészség (1887-), a Gyógyászat (1861- 1944) és melléklete az Államorvos (1869-1886), az Orvosi Hetilap (1857-) és mellékletei a Gyermekgyógyászat (1898-1905), Szemészet (1896-) illetve Közegészségügyi és Törvény- széki Orvostan (1865-1897), a Közegészségügy (1909-1918) esetleg a Tornaügy (1883- 1919). Idővel egyre nagyobb igény jelentkezett egy önálló iskola-egészségügyi lap kiadására. Az Ifjúság és Egészség első száma 1898 januárjában, alig több mint egy évtizeddel a tudományterület megszületését követően jött ki a nyomdából, több ezer példányban. 13 Kiss Lajos: Orvosi vizsgálat a falusi iskolákban. Népegészségügy, 1 (1926) 664-669. 14 OKÉ iskolaorvosi cs egészségtantanári szakbizottságának felterjesztése. Egészség, 40 (1926) 1-2. 30-33. 15 Eöry László: Az egészségügyi értesítő. Népegészségügy, 17 (1936) 786-790. 16 Gracza Tünde: Magyarország közegészségügyi állapota a korabeli magyar nyelvű orvosi szakfolyóiratok tükrében. PhD értekezés. 2010. http://doktoriiskola.etk.ptc.hu/dok/doktoriiskola/ertekczcsck/crtekezes_graczatundc. pdf (2012. 08.28)
