Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
TANULMÁNYOK - Kührner Éva: A magyar iskola-egészségügy története Fodor Józseftől 1945-ig
KÜHRNER ÉVA: A magyar iskola-egészségiigy története 87 A folyóiratot az Országos Közegészségügyi Egyesület (OKÉ) adta ki, készítői a korszak neves közegészségügyi és iskola-egészségtani szakemberei voltak. Főszerkesztője Gerlóczy Zsigmond (1863-1937) egyetemi tanár, kórházigazgató orvos, 1921-től az Országos Közegészségügyi Tanács elnöke. Szerkesztőtársai, Aujerszky Aladár (1869-1933) mikrobiológus, az Állatorvosi Főiskola főiskolai tanára, később a Bakteriológiai Intézetet vezetője, Riegler Gusztáv (1868-1930) egyetemi tanár, állami tisztiorvosi tanfolyamok szervezője, aki Fodor József asszisztense volt. Schuschny Henrik (1857-1927) egyetemi magántanár, első iskolaorvosaink egyike, és Waldmann Fülöp iskolaorvos. Az első számot intézményekbe küldték szét, nem titkolva, hogy előfizetők, támogatók jelentkezését remélik. A várakozás nem maradt el, hiszen pl. a főváros minden iskolája számára előfizette, de számos vidéki polgári és középiskola is a megrendelők között volt. A havi gyakorisággal megjelenő folyóiratszámokban helyet kapott kettő esetleg három nagyobb tanulmány, számos rövid hír, és hirdetések melyek biztosították a megjelenés anyagi hátterét. A lapban megjelent írások tükrözték a korszak jellemző iskola-egészségügyi problémáit; az iskolaorvosi rendszer kialakítását, az iskolaorvosi feladatok körülhatárolását, az egészségtan tanításának kérdését. Kedvelt téma volt a személyi és épület higiénia, a fertőző betegségek megismertetése és az ellenük való védekezés módjai. Újszerű téma a századfordulón a lapok hasábjain az üdülés, nyaralás testmozgás kérdése, valamint a gyógytorna és gyógypedagógia. A nagy siker ellenére, gazdasági nehézségek miatt a folyóirat mindössze három évfolyamot ért meg. Gerlóczy Zsigmond főszerkesztő úgy döntött, hogy beolvasztja az 1887- ben alapított és szintén OKÉ által kiadott másik lapba az Egészség-be. Az addig kéthavi periodicitású Egészség ettől kezdve havi lappá vált. A huszadik század első évtizedében ismét megsokasodtak a különböző orvosi, pedagógiai lapok hasábjain közölt iskola-egészségügyi témájú írások. A régiek mellett újabb lapok is megjelentek a palettán: Népművelés (1906-1911), Orvosok Lapja (1900-1918) Klinikai Füzetek (1890-1915) és Magyar Pedagógia (1892-). Az első világháborút követően újabb szaklapok adtak teret iskola-egészségügyi közleményeknek: Az orvosi gyakorlat kérdései (1927-1944), Gyermekvédelem Lapja (1905- 1930), Orvosképzés (1911-), Népegészségügy (1920-), Teleia (1923-1940). A lapkiadás további bővülésével és az iskolaorvosi kérdés közüggyé válásával a harmincas években a cikkek számának szaporodását tapasztaljuk az alábbi lapok hasábjain: Egészségvédelem (1925-1932), Orvosok és Gyógyszerészek Lapja - később Vidéki Orvosok és Gyógyszerészek Lapja (1930-1938), Tüdőbeteggondozás és Tuberkulózis (1925-1936), majd Tuberkulózis elleni küzdelem (1937-1944), Tuberkulózis (1933-1936), Egészségpolitikai Szemle (1934-1938), Szociális Orvostudomány (1934-1935), Munkaügyi Szemle (1927-1944), Sportorvos (1933-1942), Anya és Csecsemővédelem (1928-1944), Budapesti Orvosi Újság (1903-1944) és (1865-1897) Közegészségügyi és Törvényszéki Orvostudományi Szemle (1903-1944). A cikkek sok orgánum között szóródtak, a gyakorló iskolaorvosok körében ismét felmerült tehát egy továbbképzést szolgáló speciális szaklap indításának gondolata. A új periodika az Iskola és Egészség első száma 1933-ban jelent meg. Kiadója a Magyar Országos Orvosszövetség Iskolaorvosi Szakosztálya volt, mely Magyarország összes iskolaorvosát tömörítette.
