Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
TANULMÁNYOK - Kührner Éva: A magyar iskola-egészségügy története Fodor Józseftől 1945-ig
KÜHRNER ÉVA: A magyar iskola-egészségügy története 85 • Minden tanév elején köteles volt részletesen megvizsgálni a felvett tanulókat. A mérések, és vizsgálatok eredményeit törzslapon vezette. • A beteg vagy betegesnek tűnő gyermekeket rendszeresen megfigyelte. • Figyelemmel kísérte a tanulók ültetési rendjét, tekintettel az érzékszervek állapotára. • Megelőzte a fertőző betegségek terjedését, fellépése esetén jelentést tett a tiszti orvosnak. • Trachomaszürést végzett. • Egészségtant oktatott. • Javasolta a testileg és szellemi elmaradottak speciális osztályokba áthelyezését. • Javaslatot tett a szociálisan és orvosilag rászoruló gyerekek gyermeküdültetésére. • Részt vett egészségügyi akciókban, pl. tej, csukamájolaj, étkeztetési, ruha akciók. • Véleményt adott a készségtárgyakból való felmentésekhez. • Útmutatást nyújtott pályaválasztási kérdésekben — egészségügyi szempontból. • Szükség esetén elsősegélyt adott. • Bekapcsolódott a tantestület és iskolaszék munkájába, egészségügyi kérdésekben indítványt tehetett. Évente tájékoztatott az egészségi állapotról az iskolai értesítőben. • Tevékenységéről jelentést tett a tiszti orvosnak. E szerteágazó iskolaorvosi tevékenység ellátásához speciálisan kiképzett doktorokra volt szükség. Az első iskolaorvosi tanfolyamot 1887-ben tartották a budapesti Tudomány- egyetem Közegészségügyi Intézetében. 1926-ban a képzés az Országos Orvostovábbképző Bizottsághoz került. Ez a rendszer nem sokáig állt fenn, mert az 1926. évi 32.155 rendelet ismét az egyetemek hatáskörébe utalta a képzés szervezését, a szakképesítést azonban továbbra is a Bizottság adta. Újabb változást hozott az 1933-as év, amikortól a féléves képzést követően egységes iskolaorvos és egészségtan tanári oklevelet állítottak ki a végzősöknek. Az iskolaorvos mellett, ahol lehetett alkalmaztak iskolanővért (védőnő) is, aki az adminisztráció végzése és az orvos segítése mellett fontos feladatként kapta a családok látogatását és a tanácsadást. A védőnők tevékenysége különösen nagy jelentőséggel bírt azokban a községekben, ahol nem volt mód az állami iskolaorvosi rendszer kiépítésére, így a falvakban ők lettek az ifjúság egészségének állandó őrei. Az iskolaorvosok kötelessége volt feljegyzést készíteni az elvégzett vizsgálatokról, hiszen egy orvos sem tudta a fejében tartani éveken keresztül az általa felügyelt valamennyi tanuló egészségügyi állapotát és nem tudta követni a bekövetkezett változásokat. Már az 1899. évi iskolaorvosi értekezleten is javasolták, hogy az adatok rögzítésére iskolaegészségügyi törzslapot használjanak.12 Ennek ellenére úgy tűnik sokáig nem létezett egységes űrlap. A lelkesebb doktorok maguknak dolgoztak ki különböző íveket, melyeken tanulónként több-kevesebb általuk fontosnak talált egészségügyi adatot feljegyezhettek a tanulmányaik tartama folyamán. Kiss Lajos, Zemplén megyei tiszti főorvos negyedíves papírlapjára testhossz és -súly adatokat, a szív, tüdő, mirigyek, mandulák, fogak, érzékszervek állapotát és a tisztaságra vonatkozó adatokat jegyezte fel, az apa foglalkozása és 12 Juba Adolf: i.m.
