Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
TANULMÁNYOK - Kührner Éva: A magyar iskola-egészségügy története Fodor Józseftől 1945-ig
84 Cumm. de Hist. Artis Med. 222—225 (2013) A háborút követően erőteljes mozgalom indult iskolaorvosi körökből az egész ország ifjúságára kiterjedő iskola-egészségügy megszervezésére. Ennek szóvivője Juba Adolf fővárosi iskolaorvos volt. Juba Adolf vágya szerint „ ...az iskolaegészségügy hatóköre ott kezdődik, mihelyt a gyermek óvóba, legkésőbben, amikor iskolába kerül és tart 21 éves koráig”* Juba szorgalmazta ezért az iskolaorvosok számának növelését, mellettük iskolanővérek (védőnő) alkalmazását és legalább járásonként szakorvosi ellátás létrehozását. Az iskolaorvosok száma továbbra sem volt elegendő, ezért kisebb településeken a községi-, vagy körorvosra bízhatták csak a feladatot. Felmerült az is, hogy egy nagyobb földrajzi terület kapjon iskolaorvost, aki évenként körbejárja a rábízott iskolákat, bár vidéken a rossz útviszonyok miatt ez csak az őszi és tavaszi hónapban volt lehetséges. Az iskolaorvosi rendszer kiépülésének lökést adott az 1925-ben fővárosban kísérletképpen hét iskolaorvossal és iskola-nővérrel létrejövő állami iskolaorvosi intézmény.8 9 A fővárost körzetekre osztották, körzetenként átlagosan 1337 tanuló jutott. Az iskolaorvosok feladata nem a gyógyítás, hanem a betegségek kiszűrése és a prevenció volt. A gyógyítás magán- vagy biztosító intézeti orvosoknál történt. A speciális betegségek diagnosztizálására, esetleg kezelésére iskolai szakorvosi rendelőt kívántak felállítani, szemész, fül-orr- gégész, orthopaed, bel-, ideg-, és bőrgyógyász közreműködésével és röntgendiagnosztikai és -terápiás lehetőséggel. A fővárosi példa nyomán a vidéki városokban is elkezdett kibontakozni az iskolaorvoslás, bár az többnyire még mindig csak a nagyobb települések (törvényhatósági székhelyek) középiskoláira volt jellemző. A falusi népiskolai iskola-egészségügy fejlődése a Johan Béla működésének eredményeként 1927-ben megnyílt Országos Közegészségügyi Intézet tevékenységének volt köszönhető. Az intézetben megteremtődött a lehetősége a környezet-egészségügyi vizsgálatok végzése mellett az egészségügyi személyzet - köztük védőnők - képzésének és egészségnevelési mozgalom kibontakozásának. Elkezdődött az egészségügyi mintajárások és egészségügyi körök szervezése, melyek száma a negyvenes évek elejére már több mint 700 volt, de a gyermekeknek így is csak 41,6 %-t tudták iskola-egészségügyi felügyelet alatt tartani.10 3.1 Az iskolaorvos feladatai Az iskolaorvosok feladatai igen sokrétűek voltak. Jellemzően nem a közvetlen gyógyítást szolgálták, hanem a prevenció, valamint az egészségtan oktatása volt a tevékenységük lényege. A mintául szolgáló budapesti iskolaorvosi szolgálat szabályzata a fodori elképzeléseken alapulva, a huszas évekre sokat finomodott, csiszolódott. A szabályzat az alábbiakban határozta meg az iskolaorvos feladatait:11 • Közegészségügyileg szemmel tartotta az iskola környékét, és közműveit, ha valami hiányosságot tapasztalt, intézkedést kezdeményezett. 8 Uo. 9 Budapest Székesfőváros Iskolaegészségügyi intézménye, szervezetének működése és leírása. Bp., 1929. 10 Jelentés a M. Kir. Közegészségügyi Intézet 1942. évben végzett munkájáról. 11 Budapest Székesfőváros Iskolaegészségügyi intézménye, szervezetének működése és leírása. Bp. 1929
