Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
TANULMÁNYOK - Kührner Éva: A magyar iskola-egészségügy története Fodor Józseftől 1945-ig
82 Comm. Je Hist. Artis Med. 222—225 (2013) 1. Az iskola-egészségügy külföldön Fodor elképzelései külföldön is hamar fogadókészségre találtak. Hollandiában 1895-ben indult orvosi mozgalom az iskolák és iskolások egészségvédelme érdekében. Az 1920-as évekre a 25.000 fős lakosságnál nagyobb településen úgy működtek iskolaorvosok, hogy azt törvény nem is írta elő.1 Angliában az 1905-ös tanügyi törvény az iskolák számára iskolaorvos és -nővér alkalmazását írta elő, aminek következtében a húszas években már 2163 iskolaorvos és 4135 iskolanővér működött a népiskolákban. 1920-tól a középiskolákban is kiépült a rendszer. Kötelező vizsgálatokat kellett végezni a törvény értelmében a népiskolásoknál öt, nyolc és tizennégy éves, a középiskolásoknál kilenc és tizenkét éves korban.2 Finnországban 1912 után kezdődött az iskolaorvosi rendszer szélesebb körű kiépítése. 1937-ben 254 vidéki iskola rendelkezett orvossal, 30 iskola fogorvossal. Vizsgálatokat az elemik első, harmadik és hatodik, a gimnáziumok első, ötödik és nyolcadik osztályában végeztek.3 Belgiumban is törvény írta elő 1914-től a népiskolások orvosi felügyeletét, de a végrehajtást a községekre bízták. Németországban az 1895-ben Wiesbadenben kidolgozott iskolaorvosi rendszer jelentette a porosz városok számára a mintát. 1910-re a német birodalom községeinek több mint 60 %-a rendelkezett iskolaorvossal. 1921-ben Bonnban szabályozták az iskolanővérek feladatait is.4 2. Jogszabályok A hazai iskola-egészségügyet a század végén több rendelet is szabályozta. Megjelentek jogszabályok az iskolaépületek nagyságára (6.125/1892. sz., 72.370/1897. sz. VKM. rendeletek), az általános higiéniai előírásokra és berendezésekre (3.844/1879 sz., 14.277/1888. sz., 4.232/1888. sz. VKM rendeletek) valamint a fertőző betegségek terjedésének megakadályozására vonatkozóan (46.569/1873 sz. BM, 7.226/1879 sz. VKM, 11.536/1892 BM rendeletek). Iskolaorvos említése első ízben, a középiskolai törvényben (1883. XXX. te.) történt, mely kimondta, hogy minden középiskolában iskolaorvost kell alkalmazni. Ezt követték újabb jogi előírások az iskolaorvosokról és az egészségtan tanításáról (20.018/1885. sz., 48.281/1885. sz., 44.250/1887. sz. VKM rendeletek). A népiskolákra vonatkozóan az 1902. évi községi elemi iskolai rendtartás (44.246 sz. VKM) tartalmazott először kötelező előírásokat. Az egészségtani ismeretek oktatását az elemikben a tanítókra bízták, annak mikéntjéről a tantervben (40.181/1903. VKM rend.) rendelkeztek. Népiskolai iskolaorvos alkalmazásáról először a 14.532/1906. VKM sz. rendelet tett említést, mely az 500 tanulónál többet befogadó állami iskoláknál volt kötelező 1 Paucr Károly: A Nemzetek Szövetsége által rendezett iskolaorvosi tanulmányút Angliában, Belgiumban és Hollandiában. Népegészségügy, 6(1925) 66-88. 2 Paucr Károly: A tanulóifjúság egészségügyi ellenőrzése külföldön. Egészségvédelem, I (1925) 2. 2-3. 3 Lyytinen, .A.: A népiskolai egészségügy fejlődése Finnországban. Népegészségügy, 21 (1941) 40. 4 Bcnnack J.: Gesundheit und Schule zur Geschichte der Hygiene im preussischen Volkschulen. Köln. Böhlau Verlag. 1990. 528.
