Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)

TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Az egyetemi gyógyszerészképzés európai gyakorlata

KAPRONCZAY Károly: Az egyetemi gyógyszerészképzés 73 adta át. Ebben nem történt változás egészen a második világháború végéig, csupán annyi, hogy a két háború között már a gyógyszerészjelöltektől az egyetemi tanulmányok megkez­déséhez érettségi vizsgát kértek. A második világháború után alapvető változások történtek a hazai felsőoktatásban: megszüntették a hagyományos tudományegyetemi formát, az orvosi karokból önálló, több­karos egyetemeket szerveztek. A hittudományi karokat is leválasztották a tudományegye­temről, hittudományi akadémia néven - egyetemi jogosítványokkal együtt — biztosították az egyházaknak a papi utánpótlást, a tudományos képzést. A magyarországi négy orvosi kar önálló - több karos - orvostudományi egyetemmé vált. A Budapesti Orvostudományi Egye­tem 1951-ben alakult meg általános orvosi, fogorvosi és - 1955-től - gyógyszerészeti kar­ral. Ebben az évben alapították meg a Debreceni Orvostudományi Egyetemet is általános orvosi és fogorvosi karral, 1996-ban kezdődött meg - önálló karral - a gyógyszerészképzés. Szegeden már 1921-től folyt gyógyszerészképzés, az önálló gyógyszerészeti kar 1957-ben jött létre. 1948-1957 között a gyógyszerészek nem kaphattak doktori oklevelet, de 1952-1995 kö­zött kadidatusi fokozatot kaphattak az MTA-an. Az 1960-as évek végén, majd az 1970-es években a kémiai tudományok körében szerezhettek tudományos fokozatot. 1969-től a gyógyszerészek a gyógyszerészeti karon - disszertáció megírásával és több vizsga letétele után - kaphattak doctor pharmaciae címet, de a nem gyógyszerészek (vegyészek, biológu­sok) számára viszont lehetővé tették a doctor materiae pharmaceuticae cím megszerzését. Az újabb egyetemi doktori reform után (1984) - minden egyetemen - egyöntetűen a doctor universitatis cím lépett életbe, megszerzésének feltételei azonosak voltak a régivel. A rend­szerváltoztatás után - a teljes felsőoktatási reform következtében - a tudományos fokoza­tok adásának joga visszaszállt az egyetemekre, ahol három-négy éves doktori iskola (nap­pali vagy levelező formában) elvégzése után ajelöltek szigorlatot tesznek, majd a disszer­táció sikeres megvédése után elnyerhetik a PhD tudományos fokozatot. Jelenleg mind a négy gyógyszerészettudományi karon működik doktorképzés. 2009-től viszont minden gyógyszerész a diploma megszerzésével automatikusan - visszamenőleg érvényes törvény alapján - megkapja a doktori címet, ami régi sérelmet orvosolt, hiszen a medicina és a be­tegellátás összes területén működők közül egyedül a gyógyszerészek nem kapták meg e címet. A gyógyszerészettörténet c. tantárgy bevezetése Más úton járt a hazai gyógyszerésztudományi karokon a gyógyszerészettörténelem oktatá­sának bevezetése. A két világháború között a gyógyszerészettörténelmet, illetve annak bi­zonyos részét a pesti orvosi karon a magántanárok által tartott orvostörténeti kurzusok ke­retein belül oktatták: Györy Tibor, Herczeg Árpád, Daday András beszéltek a gyógyszeré- szettörténetről is, jeles gyógyszerészekről, gyógyszerekről, stb. Ezek az előadások mediku­soknak szóltak, hogy ismereteket kapjanak a gyógyszerészetről. Az 1950-es évektől Hal­mai János a gyógynövény ismereti előadásaiban teret engedett a gyógyszerészettörténe- lemnek, de mások (Mozsonyi, Kedvessy, Végh Antal) is hasonló módon jártak el. Amikor Zalai Károlyt kinevezték a gyógyszerészeti szervezéstudomány tanszék élére, már megha­tározott óraszámban - vizsgakötelezettséggel - szerepelt a gyógyszerészettörténet, sőt

Next

/
Thumbnails
Contents