Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Az egyetemi gyógyszerészképzés európai gyakorlata
62 Comm, de Hist. Artis Med. 222—225 (2013) egy lipcsei vagy drezdai patikában dolgozniuk, előadásokat kellett hallgatni botanikából, kémiából, fizikából és materia medicaból. Az egyetemi tanulmányokhoz megfelelő középiskolai végzettséget követeltek: mivel Poroszországban vezették be elsőnek az érettségi vizsgát, így 1812-ben már megkövetelték. Ez Bajorországban 1840-ben következett be, bár továbbra is megengedték a nem érettségizettek számára az előadások látogatását, de nem számítottak „egyetemi hallgatónak”. Ezek ellenőrzésére életre hívtak 1829-ben egy szakmai igazgatóságot, amely felügyelte e hallgatókat, akik legfeljebb két félévig látogathatták az egyetemet. A részletes tanrend magába foglalta a botanika, a fizika, a gyógyszerészeti szaktárgyakat, továbbá a kémiai analitikát, toxikológiát, a kémiát, növénytant és ásványtant. A legalacsonyabb életkor 17 év lett, legalább 4 gimnáziumi évet és latin nyelvismeretet kívántak. A beiratkozás után az un. „Érettségi nélküliek Évkönyvébe” vezették be, ami azt is jelentette, hogy nem tartanak igényt akadémiai jogokra, akadémiai oklevélre. A többi német egyetemen eltérően alkalmazták a „porosz gyakorlatot”: 19. században Heidelbergben és Freiburgban csökkentett igényű beiratkozási lehetőségek léteztek. Itt 1822-től azok a gyógyszerészsegédek, akik lemondtak az állami alkalmazás lehetőségéről, limitált számban beiratkozhattak az egyetemi gyógyszerészképzésbe. Ezt az eshetőséget Tübingenben a más tartományból származóknak is biztosították. Hessenben (Giessenben és Marburgban), Hannoverben, Göttingenben, valamint Jénában és Lipcsében mindenki szabadon beiratkozhatott, tanulmányokat végezhetett, csak habilitáció esetén kellett előbb matúrát tenni. Münchenben 1818-ban (Buchner vezetésével), Wroclawban 1843-ban {Adolf Ferdinand Duflos - 1802-1889 - vezetésével), Marburgban 1844-ben {Wilhelm Bunsen - 1811-1899 - érdemeként), majd Halléban is tanszék jellegű gyógyszerészeti intézet alakult. A krakkói gyógyszerészképzés sok szempontból jól testesíti meg a korabeli képzési formákat. Krakkóban Jan Szaster (1741-1793) orvos és gyógyszerészmester, a materia medica tanára, a kémia professzora egyben a gyakorló patika tulajdonosa is.3 Később a tisztségében őt követő Józef Sawiczewski (1762-1825) szintén orvos is volt, előadta a fizikát és a botanikát. Ekkor a gyakorlati képzésben szerepet játszó gyógyszertár vezetője Anton Szaster (1759-1839), Jan Szaster fivére volt, aki szintén orvos és gyógyszerészmester volt, a sebészhallgatóknak gyógyszerismeretet is oktatott, ő követte a gyógyszerészképzésben Józef Sawiczewskit,4 majd Florian Sawiczewski lépett helyükbe. A nevekből kitűnik, hogy a krakkói gyógyszerészképzés „családi” jellegű volt, úgy, mint a gyakorlati 5 5 Rocskc, Wojcicch: Dzieje katedr farmaceutycznych w Krakuwie. In:.Academia Medica Cacoviensis. Kraków. UJ. 1964. :Szescsctlccic mcdycyny krakowskicj. Tom II. Historia katedr. 631 - 710. Szaster, Jan (1741-1793). Krakkóban született, gyógyszerészmester 1766-ban Wroclawban lett. Orvosi diplomát 1780-ban Erfurtban szerzett a De venaesectione novicva irt febribus injiammatoris c. disszertációjával. Krakkóban az „Aranyfej” nevű gyógyszertár tulajdonosa lett, előbb kéziratban terjesztette, majd nyomtatásban is megjelentette Dispensatori- umát, amit orvosoknak cs gyógyszerészeknek szánt. Ez nem pharmacopoea, számos érdekes keveréket, gyógyszert tartalmaz. Lényegében ezzel megalapította az orvos-gyógyszerészeti gyakorlati gyógyszertant. 1793 júliusában hunyt el Krakkóban. 4 Sawiczewski, Józef (1762-1825). Orvosi oklevelét, gyógyszerészi képesítését Krakkóban szerezte (1786, 1789). Pályafutását Krakkóban kezdte, de nem akart együttműködni a Krakkót megszálló osztrák hatóságokkal. A Napóleon által megszervezett Lengyel Nagyhercegség központi hivatalában - mint orvos felügyelő - vállalt állást. A Nagyhercegség bukása után elfogadta a krakkói egyetem meghívását és a botanika, az állattan, majd a kémia professzora lett, egyidejűleg felkértek a Gyógyszerészi Iskola vezetésével is, mivel az osztrák megszállás alatt működő tanárok - Józef Chmielccki (1795-1802), később a bécsi Joseph August Schultes - elhagyták az egyetemet.
