Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
KÖNYVSZEMLE
KÖNYVSZEMLE KÖNYVSZEMLE Debrődi Gábor: A magyarországi mentésügy története (1769-2012). Készült a szervezett magyarországi mentés 125. évfordulóján. Budapest, Magyar Oxyologiai Társaság, 2012. 159 p. ill. A kötet ismertetését két mottóval indíthatjuk, az egyik a kezdet, a másik napjaink jelmondata: „Minclannyiunkat érhet baleset, nyújtsunk segélyt mindenkinek, feltétel nélküT' - fogalmazta meg Kresz Géza, a magyarországi mentés megszervezője. ,Jlivatás az életért" - ez már az Országos Mentőszolgálat vezérelve. Ami c két mondat között történt, azokat az eseményeket gyűjtötte össze a kötet szerzője Debrődi Gábor, aki - az Országos Mentőmúzeum igazgatójaként és mind a mai napig gyakorló mentősként - több kötelékkel is kapcsolódik a témához. A nagy hozzáértéssel, és a sorokon is átérezhető elhivatottsággal megírt munka hat nagy fejezetre oszlik, amelyek az elsősegélynyújtás és mentés hazai történetét követik nyomon egészen napjainkig. Szó esik a központi rendelkezésekről, a szervezésben szerepet vállaló személyekről, a fővárosi és a vidéki hálózat kiépítéséről, a mentők feladatairól békében, háborúban, katasztrófa esetén. Külön fejezet követi nyomon a mentéstudomány fejlődését, a diagnosztikai és terápiás eszközök modernizálódásának folyamatát, a mentökórház működésének történetét, és a mentéstudomány oktatásának fejlődését, a mentőszolgálat járműparkjának technikai fejlődését. A szerző ajánlása szerint „ ... e könyv a korábban megjelent mentéstörténeti tárgyú munkákkal együtt adhat teljes képet hivatásunk, a mentés történetéről. " A kiadvány információs értékét növeli az illusztrációs anyag: a mentés korai időszakából megmaradt korabeli fényképek és a közelmúlt eseményeit felidéző fotók. A felhasznált irodalomjegyzéke csatlakozik a kötethez. Kapronczay Katalin Granasztói György: A városi élet keretei a feudáliskori Magyarországon. Kassa társadalma a 16. század derekán. Bp., Korall, 2012. 416 p. 2012-ben, pontosan negyven esztendő múltával látott nyomdai napvilágot Granasztói György disszertációja, bár - ahogy a bevezetőben olvashatjuk - a szerző az eltelt idő miatt gondolkodott a tartalmi átdolgozáson. A disszertáció Írásával egy időben, az 1980-as években indult el az a családtörténet kutatási irányzat, amely az antropológiától kapott ösztönzés nyomán körvonalazódott. Mindkettőt szerette volna Granasztói figyelembe venni és beemelni a munkába, végül azonban mégsem kerültek be a disszertációba, nem befolyásoltak annak gondolatmenetét. A könyv nem klasszikus értelemben vett várostörténet, hanem a forrásokhoz igazodó, összefüggő, szociológiai-antropológiai jellegű elemzés, Alapos és igen terjedelmes jegyzetanyaga, irodalmi jegyzéke a disszertáció elkészítése időszakának (1972) állapotát tükrözi. A mű igazi értéke, hogy bemutatta a történeti Magyarország egykor volt városainak helyzetét, hiszen az ábrázolt állapotok hosszú időre megszakadtak. Kassa a 16. században két alkalommal a pusztulás határára jutott, de a szerzőnek sikerült olyan forrásokra bukkannia, amelyek alapján cl lehetett készíteni a várostörténeti elemzést. Kassa olyan kivételezett helyzetben volt, hogy a hazai városi fejlődés modellje felépíthető a történetéből. A kassai források lehetővé teszik a városi polgári társadalom szerkezeti változásainak közelebbi megfigyelését, mivel mikrovilágában a nagy országos folyamatok is visszatükröződtek. Módosult a gazdasági szerkezet, súlyos csapások érték a városi autonómiát, a német városba ekkor települnek be tömegesen a magyarok, mindez hatással volt a város társadalmi szerkezetének és gazdasági életének alakulására. Az
