Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
ADATTÁR - Varjassy Péter: Újabb adatok Rácz Sámuel (1755-1807) életrajzához és munkásságához
208 Comm, de Hist. Artis Med. 222—225 (2013) Kossá Gyula a Magyar orvosi emlékek IV. kötetében részletesen ismertette, egyben megnevezte az ezekre vonatkozó bőséges forrásokat is.56 Magyary-Kossa szerint, a fürdő bérlője 1785-ig Kántor János ott működő sebész volt. Tőle albérletbe vette a patikát és a savanyúvíz árusítása jogát Oesterreicher még 1781-ben - ekkor még nem tudta megszerezni orvosdoktori képesítését, így Füreden először nem orvosi tevékenységbe kezdhetett. „Már ebben az időben sok panasz merült fel ellene, úgyhogy az új bérlő, Batthyány Alajos gróf albérlői jogától megfosztotta, a telepről kiűzte, embereivel - Oesterreicher panasza szerint - patikáját, mely az első volt a fürdőn, feltörette, gyógyszereit, lombikjait az utcán szétszóratta. Ezen önkényesség ellen az albérlő a helytartótanácshoz folyamodott segítségért, így ismerkedett meg ez nevével, akiben képzett orvost sejtettek és alkalmast arra, hogy... fürdőorvosnak nevezzék ki.” Ez 1786. február 7-én meg is történt. Az tűnik legvalószínűbbnek, hogy Rácz Sámuel és a füredi gyógyforrásokról írott könyvek között gróf Batthyány Alajos személye az összekötő kapocs. Életrajzi adatok alapján tudjuk, hogy Batthyány Alajos gróf (1750-1818) Nagyszombatban végzett és 1767- 1769-ig a jezsuita rend tagja volt - így a jezsuita rendbe készülő Rácz Sámuellel iskolatársak voltak a nagyszombati egyetemen! Emellett Batthyány Alajos nagybátyja Batthyány József esztergomi érsek volt, utóbbi pedig - amint már Rácz Sámuel életrajza kapcsán említettük - a Rácz-család támogatója, bőkezű patrónusa volt. Fentiek elég indokot szolgálhattak a két kis kötet megírásához, de talán maga Batthyány Alajos is „sugalmazhatta” megírásukat. Szokatlan, hogy Rácz 1794-ben, A' Borbélyi Tanítások második darabjában is ír a füredi gyógyvizekről. A könyvben egy nyolcoldalnyi kis fejezetet szentel a füredi savanyúvíz és a fürdőhely bemutatására - ami nehezen illik a borbélysághoz tartozó szükebb ismeretek közé. A ’ Füredi Bor-Kútról című rész a Járavány nyavalyák” és a pestis elleni „Contumáciás helyek” ismertetése közé került. Rácz itt már nevek említése nélkül, objektív módon ismerteti a fürdőhely, a gyógyvíz és a fürdő használatára vonatkozó ismereteket, szinte bekezdésenként idézve az idevágó hatósági rendeleteket. A fejezet utolsó hat sora viszont - némileg meglepő módon - a Hont vármegyei „Szalatnyai bor-kút, vagy savanyúvíz” bemutatása, amelyik „a ’ Füredihez igen hasonló, sőt némelyek azt mondják, hogy annak éppen semmiben sem enged. Meg-érdemelné, hogy szintén úgy meg-próbáltatnék, és közönségessé tétetnék, mint a' Füredi.” A szalatnyai savanyúvíz említését magyarázhatja, hogy Rácz honti birtokai közel voltak 18. században gyógyvizéről már országos hírű Szalatnyához. (A Slatina egyébként egy ma is ismert és fogyasztott, kitűnő szlovákiai ásványvízmárka.) Rácz Sámuelnek van olyan müve is, amelyik nem az ő, hanem „szerzőtársa” nevén jelent meg; a szerzőséget csak később vindikálta magának, a könyvet pedig egyértelműen a saját müvei közé sorolta. 1794-ben jelent meg Pesten Mocsy (Mócsy) Károly: A' bábamesterségnek eleji, mellyeket a' magyar bábáknak számára fordított, ’s ki-adott című könyve. A bábakönyv a maga korában nagyon sikeresnek bizonyult, a bibliográfiák egy év alatti két kiadását említik. Ezt a müvet azonban Rácz 1805-ben már a saját munkái között említette, de Mocsy nevének említése nélkül: ,yí ’ Bába-Mesterségnek Elei. Editiones duae, quarum secunda prodivit anno, 1785, Pestini”. 5f’ Magyary-Kossa Gyula: Magyar Orvosi emlékek, IV. kötet, Budapest, 1940, MOKT, 150-152, 197-199.
