Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
KÖZLEMÉNYEK - Kalakán László: A légóegészségügy története
KALÁKÁN László: A légóegészségügy története 191 volt, hanem azt elősegítették és meggyorsították a nyilasok „átalakításai” is. Legfontosabb változásként német mintára a légoltalom a légierő keretei közé került. Az átszervezés önmagában nem lett volna hibás elgondolás, azonban a nyilasok összes többi értelmetlen és felesleges „szervezősdijéhez” hasonlóan megint csak az időponttal volt baj: az ország több mint fele ekkor már szovjet megszállás alatt állt, s ebből kifolyólag, az ellenséges légitevékenység már leginkább a szárazföldi harcok támogatását szolgálta, az angolamerikai stratégiai bombázások - a nyugati országrészt leszámítva - már szeptember végén gyakorlatilag megszűntek. Az arcvonal közelsége miatt állandósult a légi tevékenység, és a riasztási idő néhány percre történő csökkenése miatt lehetetlenné vált az ellenséges légi kötelékek közeledésének központi jelzése. így gyakorlatilag az egész átszervezés teljesen feleslegessé vált. S végül néhány szót a pesti gettó saját, külön légoltalmának és légoltalmi egészségügyi szolgálatának megszervezéséről is ejteni kell. Alapproblémaként jelentkezett, hogy a főváros e részén jóval nehezebb körülmények uralkodtak, mint a város kevésbé zsúfolt pontjain. A gettórendészet a közigazgatási körzeteknek megfelelően tíz körzetre oszlott, amelynek hatáskörébe tartozott a légoltalmi szolgálat ellátása is. Az ostrom alatt a gettóban lévő épületek közül is egyik ház a másik után kapott találatot, az összeomló épületekben igen sok volt a sérült és a halott, mivel a gettó házaiba préselt tömeg számára a pince-óvóhelyekben nem volt elegendő hely, ráadásul a víz és a tűzoltó-berendezések hiánya miatt a tüzeket sem lehetett eloltani. Az óvóhelyek higiéniai viszonyai szintén infernálisak voltak. A gettó zsidósága 1945. január közepére már olyan fizikai, lelki és morális állapotba jutott, hogy például egy Síp utcai bombatalálatnál megtagadták a segítségnyújtást.48 Zárógondolatként egyetérthetünk a szakemberek azon összegzésével, miszerint Magyarország, és azon belül kiemelt figyelemmel a főváros, lehetőségeihez képest megfelelően és a kellő időben építette ki saját légoltalmát. A háború gyakorlatilag 1944-ig elkerülte hazánkat, de az ország egész területén már 1939 végére kiépült a légoltalom. E megállapítást igazolja az a tény, hogy egészen a második világháború befejező szakaszáig nem volt szükség sem az elveken, sem a feladatokon, sem a vezetés rendjén érdemi változtatásokra. A lokális védelem elvét csak az 1944-es esztendő hatalmas méretű amerikai szőnyegbombázásának tapasztalatai alapján kellett felülvizsgálni, ugyanakkor a magyarországi harcok végére a légoltalom felszerelése tönkrement, műszaki létesítményei részben elpusztultak, részben teljesen leromlottak, kádereinek egy része elhagyta az országot, a házparancsnokok egy kisebb része pedig azzal, hogy hűen kiszolgálta a nyilasterrort, az egész szervezetet kompromittálta.49 LÁSZLÓ KALÁKÁN, PhD historian lkalakan@vipmail.hu 4S Lévai Jenő: A pesti gettó csodálatos megmenekülésének hiteles története Bp., Officina, c.n., 130-131. 49 Pataky - Sztanck - Tóth: A Magyar Királyság légoltalma 12-13., 40., 43.
