Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
KÖZLEMÉNYEK - Kalakán László: A légóegészségügy története
190 Comm, de Hist. Artis Med. 222—225 (2013) A bombázások nyári tapasztalatai alapján, valamint a gyorsan változó katonai helyzet következtében a Budapest Székesfőváros Hatósági Légoltalmi Mentőszolgálata keretében működő munkaszolgálatos századot is kifejezetten katonai alakulattá szervezték át budapesti Légoltalmi, Egészségügyi, Munkaszolgálatos Század” néven, amelynek katonai vezetésére parancsnokként Szennik Jenő orvosfőhadnagyot rendelték ki. Sikerült azonban elérni, hogy kaszámyaszerü összpontosítás helyett megfelelő szabadsággal rendelkezhettek, s „keretlegénység” gyanánt a régi légoltalmi legénység szerepelt.46 Ezt követően, a szeptember 17-ei nagy erejű légitámadás után a honvédelmi miniszter - külföldi tapasztalatok alapján - intézkedett az egyetemi klinikák oktató és praktizáló sebészeinek részvételével megalakult, úgynevezett légó sebészcsoportok létrehozásáról is. Budapesten ezt a Pázmány Péter Tudományegyetem I., II. és III. számú sebészeti klinikáján állították fel, három-három sebészorvosból és egy műtősnőből álló légoltalmi sebészcsoport keretében. Rendeltetésük a légitámadást elszenvedett város kórházainak sebészorvosokkal való megerősítése volt, vagyis mozgó sebészeti felszerelés hiányában csupán személyi kisegítést tudtak nyújtani, munkájuk azonban így is jelentős volt ismerve a sebészorvosokban fennálló igen nagy hiányt. A csoportot közvetlenül az OLP-nek rendelték alá, 12 órás váltásokban dolgoztak, s helyszínre szállításukhoz személygépkocsit rendeltek ki.47 Bár a légoltalom a súlyos helyzet ellenére helytállt, szeptemberre a légoltalomnál is kezdtek a „kifáradás” jelei mutatkozni, ami a hazai potenciál és lehetőségek ismeretében - annak ellenére, hogy a fővárost nem érték a németországi városokhoz hasonló, megsemmisítő erejű hadászati és terrorbombázások - nem meglepő. A több hónapja tartó csapások következtében az önvédelem harci értéke csökkenni kezdett, miközben 1944-1945 őszén és telén az angolszász csapásokat felváltották a főváros ostromához és annak előkészítéséhez köthető szovjet légitámadások. A légoltalom kapcsán meg kell röviden említeni a nyilasok 1944. október 16-át követő tevékenységét is, hiszen ez, ha nem is szorosan véve, de szerkezetéből adódóan közvetetten érintette a légoltalom egészségügyi szolgálatát is. A háború kirobbanásától 1944 áprilisáig „kapott haladék” és az ezen időszak alatt meghozott intézkedések nagyban csökkentették a bombázások áldozatainak számát, így a támadások kezdetétől egészen 1944 szeptemberéig a védekezés összességében eredményesnek nevezhető, még akkor is, ha Magyarországot a szélsőjobb által hangoztatottakkal ellentétben nem érte „terrorbombázás”. Hatékonysága az ország „frontországgá” válásával együtt ugyanakkor rohamosan csökkent, a sikertelen kiugrási kísérletet követően pedig megkezdődött szétesése, amelynek oka nemcsak a vezetők leváltása, a harcok fokozódása és teljesítőképességének az őszi időszakra elért maximuma 46 Lcvai. Szürke könyv, 124. old. Az átszervezések kapcsán megemlítendő, hogy a német megszállást követően a Sztójay-kormány által a zsidósággal szemben kiadott jogfosztó intézkedések a hatósági légoltalomnál, illetve annak egészségügyi részlegénél szolgálatot teljesítő személyek vonatkozásában is megjelentek. A hatósági légoltalmi egészségügyi szolgálatra igénybe vett zsidó gépkocsi vezetők és orvosok a nemzeti színű, légó feliratú karszalag helyett légó feliratú sárga, illetőleg fehér karszalagot tartoztak viselni, aszerint, hogy zsidó fajú és zsidó vallású, vagy zsidó fajú és keresztény személyek voltak. Az orvosok karszalagját légó felirattal is cl kellett látni. Sárgacsillagot azonban sem az itt szolgálatot teljesítő orvosoknak, sem a gépkocsivezetőknek nem kellett viselniük. Karsai Elek: Vádirat a nácizmus ellen — Dokumentumok a magyarországi zsidóüldözés történetéhez. Bp., Magyar Izraeliták Országos Képviselete, 1967. I. kötet, 9. 47 MOL BM ált. K-150 V. kútfő 7. tétel, 3581 - 1944., 124.633/eln.35.-l944., „Légo sebészcsoportok megszervezése tbn”, 1944. szeptember 21. Ilyen csoportot a főváros mellett még Pécsett állítottak fel az akkori Erzsébet Tudományegyetem sebészeti klinikáján.
