Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
KÖZLEMÉNYEK - Kalakán László: A légóegészségügy története
KALÁKÁN László: A légóegészségiigy története 185 újabb szovjet légitámadástól való félelem vezethetett a székesfőváros polgármestere által kiadott új légoltalmi egészségügyi szolgálattal kapcsolatos határozatnak. A polgármester 1942. október 10-én elrendelte, „hogy minden székesfővárosi kórházban, így a fiókkórházakban is — a kórházigazgatók által kijelölt helyen - légó mentőhelyet kell létesíteni és további intézkedésig fenntartani. [...] mindaddig, amíg a székesfővárosi közkórházak készültségi állapota tart, osztályikra csak sürgős beavatkozásra szoruló betegeket vegyenek fel."21 A légó ügyelő orvosi szolgálaton kívül az orvosoknak a főváros különböző pontjain már korábban felállított légoltalmi segélyhelyeken szintén szolgálatot kellett teljesíteniük. Ez a fennálló „orvoshiány” - valójában a munkaszolgálatnak, a zsidótörvényeknek, a frontszolgálatnak és az orvosok egyenlőtlen területi eloszlásának együttes hatása - miatt ekkor már igen nagy nehézségekbe ütközött. Az irracionalitást jól tükrözi, hogy a keleti fronton 1942 őszén már teljes orvos századok töltötték idejüket aknaszedéssel, árokásással, trágyahordással, lőszerrakodással, stb. Egyes források szerint a tömeges katonai behívások miatt nagyjából ugyanebben az időpontban Budapest körülbelül 5.000 orvosából már 900 teljesített katonai munkaszolgálatot.27 28 „Utólag is hátborzongató, hogy amíg kitűnően képzett sebészek munkaszolgálatosként aknákat szedtek, amihez nem értettek, addig a segélyhelyek sebészhiánnyal küszködtek.”29 A megváltozott hadi helyzet és katonai okok miatt 1943-ban a légoltalom egészségügyi szolgálata a most már előbb-utóbb hamarosan bekövetkező közvetlen háborús veszély okozta károk elhárítására összpontosított. 1943 januárjában a HM VI. csoportfőnöksége a Honvéd Vezérkar főnöke 1. osztálya számára javasolta légoltalmi munkásszázadok felállítását, „hogy a városaink ellen tavasszal várható nagyobb arányú ellenséges légitevékenység idejére, kb. 1943. IV. hó 1-jére, a vezetés részére oly munkás osztagok álljanak rendelkezésre, amelyek a városokban okozott rombolásokkal kapcsolatos sürgős tömegmunkára, mentésre bevethetők.”30 A németországi bombatámadások alapján 1943 végén, 1944 elején így megszervezett és a főváros körül is elhelyezkedő „különleges légoltalmi zászlóaljak" a későbbi bombázások alkalmával messzemenően beváltak. 1943 végére végleg kiépült az OTBA kórházának földalatti légoltalmi része és a MABI kórházának bombabiztos műtője, illetve folyamatban volt a Központi Vásárcsarnokban felállítandó légoltalmi sebészeti kórház felszerelése is. A Sziklakórház folyamatban lévő kialakítása mellett ebben az évben a Budapesti 10. és 11. helyőrségi kórházakban is bombabiztos műtőhelyiség épült, amelyekhez a szükséges egészségügyi felszerelést a HM 12. osztály biztosította.31 A fővárosi légoltalmi egészségügy tárgyalása kapcsán a Székesfőváros Légoltalmi Szük- ségkórházának, vagyis közismertebb nevén a Sziklakórháznak e helyütt történő ismertetését 27 BFL IV. 1504. b - KKIL, 198003/1942. - X. üö., 1942. október 10., „A székesfővárosi közkórházak légoltalmi felkészítésével kapcsolatos intézkedések” 28 Szabó Éva (szerk.): Helytállás - Embermentő orvosok és egészségügyiek 1944-1945 Bp., Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, Magyar Vöröskereszt VII/5. szervezete, 1996. 5. 29 Szállási: A második világháború katonaorvosi ellátása, in: Haditechnika-történeti és katonaorvoslás-történeti konferencia. Szerk. Varga A. József. Bp. 2000. 178. Előfordult, hogy egy-egy kisegítő században 10-12 orvos is szolgált, miközben vidéken és a hadrakelt seregben is érezhetően nőtt az orvoshiány. Ráadásul a honvédség „anyagilag” is ráfizetett a fizikai munkára nem megfelelő személyek alkalmazása során, ugyanis ők egy napszámos teljesítményének körülbelül 20%-át érték el. 30 HL VKF-I, 4549/eln., 1943. január 7., „Légó munkásszázadok felállítása” 31 HL 1.31. HM 12. osztály, 6045. csomó, 64416/eln. 12. oszt., „Bombabiztos műtők berendezése”
