Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
KÖZLEMÉNYEK - Kalakán László: A légóegészségügy története
184 Comm, de Hist. Artis Med. 222—225 (2013) alkörzeteket (8-15 ezer fő), amelyek egészségügyi szerve a légoltalmi mentőállomás, a körzeteket (5-6 alkörzet), amelyek egészségügyi szerve a segélyhely, valamint a főkörzeteket (milliós városok, 5-6 körzet) és a központokat is, amelyek egészségügyi szerve a kórház volt. Egy héttel a lengyelországi hadjárat megindulása és a második világháború kitörése előtt az európai lázas külpolitikai tevékenység gyakorlatilag előrevetítette a közelgő konfliktus bekövetkeztét. Talán ez a feszültséggel teli légkör is inspirálója volt annak a bizalmas együttműködésnek, amelynek során a belügyminiszter a honvédelmi miniszterrel egyetértőleg felülvizsgálta Budapest légoltalmi tervét és annak költségkeretét. Ennek során 2 millió 685 ezer pengős összeget a légoltalom egészségügyi és mentőszolgálatára kellett fordítani. A keret lehetőséget biztosított a főváros 57 alkörzetében 50 légoltalmi segélyhely és 120 kis mentőállomás létesítésére, 250 három fős mentőjárőr felszerelésére, 30 mentő gépkocsi beszerzésére, három darabmozgó fürdőállomás és 3 darab mozgó segélyhely felállítására, a Vámház körúti központi segélyhely felszerelésére, egy Pest környéki barakk szükségkórház építésére, valamint az iratban már megjelent a Várbeli bombabiztos kórház építési kiadása is. A 120 mentőállomást az utasítás értelmében úgy kellett kialakítani, hogy a hordágyon szállított sérült legfeljebb 200 méter megtétele után már mentőállomáson vagy segélyhelyen legyen. A mentőállomások céljaira a költségkímélés miatt átalakítások nélkül iskolákat, óvodákat és hivatali épületeket jelöltek ki.24 Az egészségüggyel ellentétben sem országos, sem pedig budapesti viszonylatban a légoltalmi egészségügyi szolgálatot nem érték különösebb megpróbáltatások vagy kihívások az 1939-1940-es év fordulóján, s az év hátralévő részében sem. A légoltalomnak így volt ideje saját szervezetének további kiépítésére, illetve a német-lengyel háború tapasztalatai alapján újabb feladatok meghatározására. Tovább folytatódtak a Várhegy belsejében lévő alagutak és óvóhelyek kiépítésének munkálatai, illetve szintén árulkodó, hogy már 1940 szeptemberében elkészült a főváros anyagi légvédelmi kiürítésének első tervezete is.25 1 93 9 őszén, a nagyszámú lengyel menekült befogadásával, és egészségügyi, valamint szociális ellátásával Magyarország, ha közvetve is, de megtapasztalhatta, hogy mekkora szükség van egy jól szervezett egészségügyi hálózatra. Az elkövetkezendő évek során pedig már nemcsak egy önmagában jól működő egészségügyi szervezetre volt szükség, hanem annak a légoltalommal, a vöröskeresztes intézményekkel, a mentőszolgálattal és a katonai egészségüggyel kiegészült komplexebb rendszerére. A kérdés 1942-re időszerűvé is vált, mert miközben a magyar 2. hadsereg, kétezer kilométerre Magyarországtól döntően a Donnál folyó harcokban vett részt, a szovjet légierő két, egymást követő alkalommal váratlan támadást intézett Budapest ellen. A harcok mesz- szesége miatt senki nem várt légitámadást, így mind a légvédelem, mind a légoltalom, illetve a légoltalmi egészségügyi szolgálat is teljes csődöt mondott. A támadást követően ugyan a BÖME teljes meglévő erejét mozgósította, de így is csak 48 órai munkával volt képes felszámolni a kárhelyeket.26 Az 1942. szeptember 4-ei és a 9-éről 10-ére virradó éjszakai bombatámadások összesen 16 halálos áldozatot követeltek és 79-en sebesültek meg. Egy 24 MOL K-150, IV. kútfő, 3571., 31. tétel, 1939., 931. Bp. légó/1939-XIV., „Budapest székesfőváros légoltalmi költségvetése” 25 BFL 304/szfőv. om.biz.1940-XIV. 26 Felkai Tamás: Magyar mentéstörténet, in: Jubileumi emlékkönyv a szervezett magyar mentés centenáriumán (1887-1987). Bp., OMSZ Kiadása, 1987. 35. Továbbiakban: Felkai: Magyar mentéstörténet.
