Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
KÖZLEMÉNYEK - Kalakán László: A légóegészségügy története
KALÁKÁN László: A légoegészségiigy története 181 métlődő légitámadások esetén újabb sérülések keletkeznek akkor, amikor még az előző támadás sérültjei sincsenek ellátva, valamint a késlekedések és a mentők akadályoztatása és túlterheltsége miatt az enyhébb sérülések súlyosabbá válhatnak (elvérzés, megfagyás, romok alatti megfulladás). A korábbi tömegszerencsétlenségek okán keletkezett tapasztalatok következtében a BÖME így tevékenyen részt vett a szervezésben, miközben például az 1939. évi II. törvénycikk előírta, hogy a polgári lakosság önvédelmi szervezete légoltalmi egészségügyi téren is működjék. Hangsúlyozandó, hogy a hatósági légoltalmi egészségügyi szervezet azonban nem egy önálló szervezet, hanem a légoltalom egyik legfontosabb szak- szolgálata lett. ,yl légitámadások sebesültjeit ellátó egészségügyi szolgálat gerincét a városok, községek (községcsoportok) hatóságilag megszervezett szolgálata, «a hatósági légoltalom egészségügyi szolgálata» látja el” - írta elő a 88000/eln. lgv. 1939. számú rendeletet. A Magyar Vöröskereszt Egylet szintén létrehozta saját légoltalmi egészségügyi és mentésügyi osztályát, így az orvosoknak a légoltalmi egészségügyi szolgálatra való kiképzését - a Honvédelmi Minisztérium 12. osztályának és a Belügyminisztériumnak az irányítása mellett - a Magyar Vöröskereszt Egylet légoltalmi egészségügyi osztálya is végezte.20 A légoltalmi egészségügyi szolgálatban dolgozó orvosok feladata lett az eltérő hatású rombolóbombák, gyújtóbombák és harcgázok okozta különböző sérülések kezelése, a légoltalmi mentőjárőrök, mentőállomások és segélyhelyek személyzetének kiképzése, valamint a légoltalmi segélyhelyek és gázkórházak vezetése. Ugyanakkor, mivel egy feltételezett hátországi légitámadás esetén csupán az orvosok, a mentőorvosok és a hivatásos mentőápolók nem lettek volna egyedül képesek ellátni a sebesülteket, ezért szükség volt jól kiképzett, viszonylag nagyszámú laikus mentőcsapatra is. Ezek kiképzése azonban több okból kifolyólag nem volt könnyű feladat, hiszen a tananyag nem volt eléggé körülírva és az oktatás metodikája sem volt eléggé kiforrott. Sokszor előfordult, hogy különféle előadók egyes kérdéseket illetőleg más és más elveket vallottak, így a hallgatóságot egymással homlokegyenest ellenkező beavatkozások elvégzésére tanították.21 Mivel a tömeges balesetek sérültjeinek ellátása a feltételezett légitámadások sérültjeinek ellátásához hasonló módszereket igényelt, ezért áthidaló megoldásként az oktatásban elsőrangú szerepet kaptak a BÖME orvosai, hiszen az évtizedeken át folytatott elsősegélynyújtás oktatásában kiforrott módszerük volt, illetve az alkalmazás területén is komoly tapasztalatokkal rendelkeztek. A várható légitámadások sajátos következményei miatt, a decentralizálás elve szerint a légoltalom egészségügyi szolgálatát önvédelmi (lakossági) és hatósági szinten is megszervezték, vagyis az önvédelemben a kiképzett légoltalmi mentők látták el a szolgálatot, a lakóházakon kívül pedig a légoltalmi egészségügyi szolgálatról a hatósági légoltalom gondoskodott. A sérültek minél gyorsabb felkutatása, segélynyújtásban való részesítése és el211 Az orvosok kiképzése mellett a Vöröskereszt a légoltalmi kiképzést összekötötte az elsösegcly-nyújtási tanfolyamokkal, amelyek során a második világháború előtt cs alatt mintegy 900 ezer személyt képezett ki alapfokon, továbbá parancsnoki kiképzésen is 14 ezer fő vett részt. Hantos József: A Magyar Vöröskereszt száz éve. Bp., Akadémiai Kiadó, 1981. 113. Továbbiakban: Hantos: A Magyar Vöröskereszt száz éve. Feltehetően az elsősegély-nyújtási tanfolyamot elvégzettek közül került ki a 200 ezer kiképzett légoltalmi egészségügyi szolgálatos is. A tanfolyam időtartama eleinte 16 óra volt, amelyet a későbbiekben 30 órára emeltek. 21 Voltak olyan orvosok, akik buzgalmukban még injekció beadására és az érvágás technikájára is meg akarták tanítani hallgatóságukat, illetve előfordult, hogy egy laikus oktató például arra tanította hallgatóságát, hogy légitámadás alkalmával az epilepsziás beteget agyon kell ütni, nehogy a roham másokra is átragadjon.
