Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
KÖZLEMÉNYEK - Kalakán László: A légóegészségügy története
180 Comm, de Hist. Artis Med. 222—225 (2013) nőké azzal a kéréssel fordult Kadichoz, hogy a Barlangkutató Társaság keretén belül a várbeli barlangpincéket légoltalmi szempontból tárja fel és építse ki. A munkálatok 1935. április 1 -jén kezdődtek meg. A feltárások egy része, katonai okokból kifolyólag a nagyközönség kizárásával és tudta nélkül folyt. A lakosság részére kiépítendő várbeli óvóhelyrendszer kialakításával párhuzamosan, annál azonban még nagyobb lendülettel kezdődött meg a Várban található rendkívül fontos hivatalok, minisztériumok és a Királyi Palotának, s ezzel együtt maga a kormányzó, családja és közvetlen környezete számára felállítandó, minden légoltalmi szempontnak megfelelő, egészségügyi segélyhelyekkel kiegészült óvóhelyek kiépítése is. A gázfertőtlenítő fürdővel is rendelkező kormányzói segélyhely például a Palota Krisztinaváros felé néző szárnyában volt, felszereltségéhez központi gőzfűtés és műtőhelyiség tartozott.16 A segélyhely orvos parancsnoka dr. Baumerth Géza lett, aki a közeli Úri u. 41. sz. alatt lakott, s akit Budapest Székesfőváros Tisztiorvosi Hivatala nevezett ki.17 A fővárosi lakossági óvóhelyek építése a kormányzati óvóhelyek kialakításához képest ugyanakkor ebben az időszakban még kezdeti stádiumban volt, majd csak 1930-as évek végén és 1940-től kezdődött meg fokozódó ütemben, a forgalmas kereszteződésekben nagy befogadóképességű, nyilvános óvóhelyek építése. Ezzel párhuzamosan a légoltalmi egészségügyi szolgálat 35 gázbiztosan kiépített segélyhelyet adott át a fővárosnak, s 33 budapesti középiskolában 1.164 tanuló egészségügyi kiképzése kezdődött meg.18 Az 1938-ra megváltozott külpolitikai helyzet a fokozott ütemű légoltalmi építkezések mellett lehetőséget teremtett és indokolttá is tette a honvédség gyors ütemű fejlesztését és a fejlesztés gazdasági hátterének megteremtését. A ,győri programot" az Országgyűlés 1938 májusában törvénybe iktatta, amelynek értelmében az erre a célra előirányzott 1 milliárd pengőből közvetlen hadseregfejlesztésre fordítottak 600 millió pengőt. Ez utóbbi összegből 30 millió pengőt „egyéb” célokra, jelentős mértékben a légoltalom fejlesztésére szántak.19 A honvédség gyors ütemű fejlesztése miatt megalkotott 1939. évi II. törvénycikk, azaz a honvédelmi törvény meghatározta az állampolgárok honvédelmi, s azon belül légoltalmilégvédelmi kötelezettségeit is. A megnövelt katonai kiadások mellett ugyanakkor szükség volt az 1935. évi XII. törvénycikk módosítására is, mivel az akkor zajló háborúk és külföldi légoltalmi tevékenység tapasztalatai időközben megadták az új jogszabályalkotás legszükségesebb támpontjait is. így született meg a légoltalom megszervezéséről szóló új, 62000/eln. lgv. 1938. számú, majd a 88000/eln. lgv. 1939. számú honvédelmi miniszteri rendelet is. Ezt követően a légoltalom további megszervezése kapcsán rendkívül fontos intézkedés- sorozatok követték egymást, amelyek során a légoltalom munkájába, azon belül is a mentésbe egyre jobban bevonták az orvosokat, a mentőszolgálatokat és a különböző egészség- ügyi intézményeket, illetve légoltalmi mentőcsapatokat állítottak fel. A szakemberek ugyanis tisztában voltak vele, hogy egy nagyváros ellen intézett eredményes légitámadáskor a sérültek száma általában igen nagy, ráadásul számtalan sajátos tényező jellemzi azokat: a sérülések azonos időben, de a város különböző pontjain, elszórtan keletkeznek, is16 Az ostrom alatt ez lesz a Palota alatt található német „Lazarette” központja. 17 MÓL Várkapitányság iratai, 11. csomó, K.-24 '* dr. Horváthy Béla: A légoltalom fejlődésének útja a fővárosban. Riadó (1939) február 19 Pataky - Sztanek - Tóth: A Magyar Királyság légoltalma, 18.
