Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
KÖZLEMÉNYEK - Kalakán László: A légóegészségügy története
176 Cumin, de Hist. Artis Med. 222—225 (2013) csökkentette volna. „Ha ehhez hozzávesszük, hogy a területileg megnyomorított hazánk oly kicsiny, hogy korszerű repülőgépekkel észak-déli irányban 30 perc, kelet-nyugati irányban pedig 1 óra 10 perc alatt át lehet repülni, hogy legfontosabb városaink és ipartelepeink 5- 10 perces repülőtávolságra fekszenek a trianoni határtól, továbbá, hogy szomszédjaink, az ún. utódállamok nagy repülőerőket állítottak fel, úgyhogy a szakértők szerint egy repülőtámadással 280 tonna bombát dobhatnak le, akkor egészen világosan áll előttünk hazánk légi veszélyeztetettségének komoly volta”5 Ebben az időben nemcsak a légierő alkalmazásának különféle elméletei születtek meg, hanem az ellenük való védekezés is számos elméleti, és később gyakorlati problémát vetett fel. A légoltalom szakértőinek és tudományos kutatóinak olyan további problémákkal kellett szembesülniük, és gyakorlati megoldást találni rájuk, mint például a nagyvárosok óvóhelyekkel való ellátása, az egészségügyi intézmények-kórházak légoltalma, a lakosság nagy tömegeinek és az egészségügyi személyzetnek a légoltalmi kiképzése, a gáztámadások elleni védekezés, valamint az egészségügynek a légoltalommal való legszorosabb együttműködése. Kevéssé ismert tény, hogy az első világháborút követően - miután bebizonyosodott, hogy a légi háború a hadviselés egy új formája - az öt győztes nagyhatalom, vagyis Anglia, Franciaország, Olaszország, Japán és az Egyesült Államok, Hollandia részvételével, 1923- ban kidolgozták a légi hadviselés szabályait, amelyek elméletben befolyásolhatták volna a légoltalom és az azon belül megszülető légoltalmi egészségügy későbbi fejlődését is. A szabályokat azonban hiába fogadták el, a szerződéseket nem ratifikálták, amelynek feltehetően az lehetett az oka, hogy ezeknek a győztes országoknak lehetőségük volt komoly légierő kifejlesztésére, így egy elkövetkezendő háborúban nem akarták saját magukat megfosztani a győzelem gyors kierőszakolásának lehetőségétől. A „hágai légi hadviselési szabályok” főbb pontjai szerint ugyanis „tilos a légibombázás a polgári lakosság megfélemlítése, nem katonai jellegű magántulajdon elpusztítása, illetőleg rongálása és nem harcolóknak bántalmazása céljábó\ [.. Az 1930-as évek közepén az európai államok törvénytáraiban csaknem egy időben jelentek meg a légvédelemről szóló törvények, amelyek a légvédelem, a légoltalom és a repülőtechnika gyors fejlődésének köszönhetően nem voltak véglegeseknek tekinthetők. Éppen ezért e törvények rendszerint igen rövid, úgynevezett kerettörvények voltak. Magyarország vonatkozásában is hasonló helyzet állt elő, azzal kiegészítve, hogy a különböző elveket, elméleteket és javaslatokat nálunk a vezető európai államokhoz viszonyítva csak néhány év késéssel követték a gyakorlati megvalósítás első lépései, amelynek nem politikai, hanem gazdaságipénzügyi okai voltak. A német példa alapján az úgynevezett hatósági (azaz állam által irányított) és társadalmi légoltalmi szervezeteket egymásra építve, egymást követően hozták létre. A hatósági légoltalom kiépítésére vonatkozó első jogszabály így 1935-ben jelent meg, a társadalmi szervezetet, a légoltalmi Ligát” pedig 1937-ben alapították meg.7 Az 1935. évi XII. s Idézi: Pataky Iván - Rozsos László - Sárhidai Gyula: Légiháború Magyarország jélett I-IL, Bp., Zrínyi Kiadó, 1992., I. kötet 16.. Továbbiakban: Pataky - Rozsos - Sárhidai: Légiháború. Arról nem is beszélve, hogy a trianoni határoktól néhány perc alatt cl lehetett érni Budapestet, így az ellenséges államok könnyen sort keríthettek volna váltott repülőgép rakománnyal végrehajtott támadásokra. 6 Idézi: Lacházi Jenő: A nyíltvárosok kérdése elméletben és gyakorlatban. Légoltalmi Közlemények (1943) október 15.. 291. 7 Pataky - Sztanek - Tóth: A Magyar Királyság légoltalma, 10.
