Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)

KÖZLEMÉNYEK - Bedő Iván: Kielégítő megoldások, avagy az orgazmusterápia és a vibrátor rövid története

168

Comm. Je Hist. Artis Med. 222—225 (2013)

re szorulónak tekintették, illetve más megközelítésben az orvosok bevételeinek háromnegyede - 150 millió dollár — „a gyengélkedő nők” kezeléséből származott.12 Ugyanazokban az évtizedekben, a prüdériáj áról híres angol viktoriánus korban - azon időszakok egyikében, amikor vissza kellett fojtani a szexualitást - az orvosok egyenesen járványnak tekintették a hisztériát. A történésznő csak sejti, de nem tudja bizonyítani, hogy az altesti manuálterápiában részesülő nők egy része tisztában volt azzal, mi történik vele, de a viktoriánus erkölcsi tabukra gondolva jobbnak látta az orvosokat nem beavatni.

Kétségbeejtő módon a viktoriánus kor orvosai egészen más kezelést is tartogattak a szerencsétlen nőknek, midőn nem levezetni, hanem gyökeresen megszüntetni igyekeztek feszültségüket. A kielégítetlenség tüneteit - beleértve a tilalmas maszturbációt - sebészi beavatkozással is „gyógyították”, amely a csikló kimetszésétől szélsőséges esetben a petefészek eltávolításáig terjedhetett. Mai szemmel nézve óhatatlanul előtűnik a párhuzam a napjainkban joggal bírált, elsősorban Afrikában gyakorolt „női körülmetéléssel”. Elgondolkoztató, mennyire elfelejtette a fejlett világ,13 hogy az időben és kulturálisan nem is olyan távoli 19. századi Angliában (és az Egyesült Államokban is)14 megesett valami hasonló. A kórisme a hisztéria történetében amúgy is fel-felbukkanó nimfománia, akkori nevén uterine fury (furor uterinus), azaz méhdüh volt. Az enyhébb gyógymódok közé tartozott, hogy jeget vagy nadragulyát, esetleg más nyugtató hatású gyógynövényt juttatak a vaginába, de nem riadtak vissza attól sem, hogy piócákkal köpölyözzék vagy savakkal kezeljék a női nemi szerveket. Időnként nem pusztán a nyugtatás volt tehát a cél, hanem bevallottan az is, hogy a testrész fájdalmassá váljon, tulajdonosa ne nyúljon hozzá.15

A korabeli orvosi logikába még az is beleillett, hogy ha egyes női tünetek okozójának bizonyos szerveket tartanak - ahogyan a hisztériát hagyományosan a méhhel hozták összefüggésbe -, akkor alkalmas gyógymód lehet e szervek eltávolítása.16 Mivel korábbi századokban nem ismerték az érzéstelenítést és az antiszepszist, a műtéti opció - bár nem volt teljesen ismeretlen; a csikló kimetszése (clitoridectomia) szerepelt európai orvosi könyvekben is17 - nemigen jöhetett szóba. Nemcsak azért kerülték, mert radikális beavatkozásnak tartották, hanem azért is, mert civilizálatlan afrikai és arab szokásnak tekintették.18 Az említett orvosi újdonságok megjelenése viszont a 19. század második felében megnyitott az utat (pontosabban a zsákutcát) az előtt, hogy az orvosok a szikéhez nyúlva kúrálják ki a betegségnek minősített női panaszokat. A nőgyógyászati sebészet petefészek-eltávolításokkal kezdődött, az első ilyen műtétet Ephraim McDowellnek tulajdonítják 1809-ben.19 (Az amerikai sebész máig tartó tekintélyét az alapozza meg, hogy ezzel elsőként távolított el petefészek-daganatot.) A petefészek-eltávolítások nem csekély ellenkezésbe ütköztek, részben a

12 Maines, R.P.: i.m. 38.

13 Sheehan, Elizabeth: Victorian clitoridectomy: Isaac Baker Brown and his harmless operative procedure. Feminist Issues, Volume 5, (2009) Issue 1, DOI 10.1007/BF02685571

14 Groncman, Carol: Nymphomania: A History. W W Norton & Company Incorporated, 2000

15 Clair Serine ausztrál kutatót idézi: 'Uterine fury' - now sold in chemists. Times Higher Education, 2003 május 9.

http://www.timcshighcrcducation.co.uk/176539.article. Részletesebben: Serine, Claire: Conceptions of nymphomania in British medicine 1790-1900, 189 ss. (doktori értekezés, 2003, letölthető innen:

http://mincrva.mq.edu. au:8080/vital/acccss/managcr/Repository/mq:9041)

16 Serine, C.: i.m.191.

17 Serine, C.: i.m. 201-202.

18 Serine, C.: i.m. 203.

19 Serine, C.: i.m. 193.