Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
KÖZLEMÉNYEK - Bedő Iván: Kielégítő megoldások, avagy az orgazmusterápia és a vibrátor rövid története
BEDŐ Iván: Kielégítő megoldások 169 mellékhatások és szövődmények miatt (Charles Clay manchesteri orvos 12 ilyen, 1842 körül még érzéstelenítés nélkül végzett műtétje közül 6 halállal végződött), részben azért, mert élveboncolásnak tekintették a beavatkozást.20 A radikális sebészeti beavatkozások - szerencsére ezeket rövid ideig gyakorló - úttörő- jeként Isaac Baker Brown nőgyógyászt és sebészt tartják nyilván. Tekintélyes doktor volt, 1865-ben a londoni orvostársaság (Medical Society of London) elnökévé is megválasztották.21 On the curability of certain forms of insanity, epilepsy, catalepsy, and hysteria in females című, 1866-os művében azt állította, hogy a clitoridectomia 70 százalékos sikerrel gyógyítja az epilepsziát, katalepsziát és a mániát, mely utóbbi szerinte összefüggésbe volt hozható a maszturbációval. Baker Brown a nervus pudendus eltávolításában találta meg, mégpedig szigorúan biológiailag jó helyen keresgélve, a „panaszok” - valójában persze a szexuális érzékenység - megszüntetésének kulcsát,22 és ezzel igazolta a clitoridectomia indokoltságát. Charles Edouard Brown-Sequard francia neurológustól tanulva Baker Brown úgy vélte, hogy a nervus pudendus túlzott ingerlése károsítja a központi idegrendszert. Baker Brown leginkább a maszturbációt tartotta ilyen káros hatásúnak, és e felfogásával korántsem állt egyedül a korabeli tudományos közvéleményben. Néhány év elteltével azonban a sajtó és a szakma is Baker Brown ellen fordult. Igaz, indoklásul nem a csiklóeltávolítás létjogosultságát kérdőjelezték meg (jóllehet sok orvos ellenezte ezt a beavatkozást), hanem hivatalosan azt vetették a szemére, hogy a páciensek beleegyezése nélkül hajtotta végre a műtéteket. 1867-ben kizárták a szülészeti társaságból (Obstetrical Society of London), és ez - nyilván sok nő szerencséjére - derékba törte orvosi karrierjét. Ami pedig a hisztériás paroxizmus előidézését illeti, az orvosoknak időnként kifejezetten kellemetlen gondokat okozott a manuális terápia időigényessége és fárasztó volta. A korai megoldási kísérletek közé tartozik Saint-Pierre abbé 1734-es mechanikus szerkezete, a trémoussoir, egyfajta rezgő karosszék, amelynek műszaki részleteiről ma keveset tudni. A doktorok kezének kímélésére a 18. században próbálkoztak a kezelőágyba épített, célirányosan mozgó - felhúzós, mechanikus - szerkezettel is, de akkoriban inkább a fürdőkben működött korszerű technológia, ügyesen elhelyezett zuhanyok és víz alatti masszázsok formájában. A hideg borogatásról, régi nevén priznicről ismert Vincenz Priessnitz sziléziai földműves, továbbá a hideg vizben gyaloglós módszerről híres Sebastian Kneipp is pártolói, egyúttal haszonélvezői voltak a 19. században a női fürdőterápiáknak. Kneipp jótékony hatást tulajdonított például a női altestre pumpált vízsugárnak. Kulturális különbségekre utal, hogy míg Európában az orvosok kezelték a zuhanyokat és szivattyúkat, az Egyesült Államokban ezt szakmailag megkérdőjelezhetőnek tartották, és az asszisztensekre bízták a szerkezetek kezelését. Ilyen okai is voltak annak, hogy jobb családokban rendszeresen szokás volt a hölgyeket fürdőhelyekre utaztatni. A kezelés további módjairól az irodalomkedvelőknek eszükbejuthat az 1910-es években fürdőorvosként praktizáló Csáth Géza naplója, amely az óvszerhasználatig terjedő részletességgel sorolja, melyik női betegét milyen, többnyire a lehető legtermészetesebb eljárásokkal szabadította meg a szexuális feszültségektől a doktor. Olyan 20 Serine, C.: i.m.194-195. 21 Serine, C.: i.m. 197. 22 Serine, C.: i.m. 198.
