Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
KÖZLEMÉNYEK - Bedő Iván: Kielégítő megoldások, avagy az orgazmusterápia és a vibrátor rövid története
166 Comm, de Hist. Artis Med. 222—225 (2013) állatka, amely ide-oda vándorol, és így idézi elő a bajokat. (A férfiak hasonló tüneteit nem foglalták efféle rendszerbe, még a tüneteknek is részben más nevük lehetett, köztük a görcsroham, az agyszú vagy a dührohamot jelentő frenézis, amely annyiban rokon a hisztériával, hogy a görög phrén, azaz a rekeszizom, a test középső része sejlik föl benne - egy testrész, amelynek éppúgy nincs köze a férfi lelkiállapotához, mint a nőkéhez a méhnek.) Ha a hüsztera a mellkas és a légcső tájékáig is elvándorolt volna, a tünetek közé tartozhatott akár a fuldoklás is (ahogyan az alkmaari Pieter van Foreest, alias Petrus Forestus 1653-ban leírta: praefocatio matricis), amit a neves holland orvos azzal javasolt kezelni, hogy egyik beolajozott ujjával egy segítségül hívott bába belülről masszírozza a genitáliákat, amíg be nem következik a paroxizmus4 (hamarosan látni fogjuk, mit értettek ezen). Galénoszva és Avicennáta hivatkozva azt is hozzáteszi, hogy ugyanez az ujjazós terápia alkalmazható az önmegtartóztató életet élő özvegyeknek vagy vallásos nőknek, de például férjes asszonyoknak jobb gyógymód, ha közösülnek a férjükkel. Az utóbbi természetes megoldással azonban hagyományosan bajok lehettek, legalábbis Rachel P. Maines amerikai történész - aki Az orgazmus technológiája címmel jelentetett meg erről könyvet 1999-ben, a tekintélyes Johns Hopkins egyetem technikatörténeti sorozatának részeként5 - e két okot véli fölfedezni az altesti masszázs évszázadokon át tartó elfogadottsága mögött: ,,a női maszturbáció javallata erkölcstelennek és esetleg egészségtelennek számított, illetve az androcentrikusan definiált szexualitással sok nőnél rendszeresen nem sikerült orgazmust előidézni. ”6 A hisztéria tünetei közé sorolták azt a feszültséget, ingerlékenységet vagy rosszkedvet, amely a nők szexuális kielégítetlenségéből adódott. Ennek megoldására a páciensek alkalmas helyen történő masszírozása az ókori görög tudósokig, köztük Hippokratészig vezethető vissza. Mint láttuk, a középkorban az orvosok bábákat is bevontak az ilyen kezelésbe. A doktorok többsége azonban még a 19. században sem hozta összefüggésbe e manuálterápia örvendetes eredményét a természetesen akkoriban is ismert orgazmussal. Említésre érdemes kivétel, hogy Friedrich Anton Mesmert (1733-1815) gyanakvás övezte, amiért mágneses eljárásával (vagyis az említettekhez képest más módon) szexuális izgalmat korbácsolt fel női pácienseiben.7 Ő azért esett más megítélés alá, mert bár medicinát tanult, nem orvosként működött, és már kortársai közül is sokan sarlatánnak tartották (az animális magnetizmus, mint gyógymód apostolaként mai fogalommal a parapszichológia előfutárának lenne tekinthető). Az orvosok viszont teljes komolysággal görcsrohamnak, orvosi műszóval hisztériás pa- roxizmusnak tekintették a masszázs nyomán beálló jellegzetes izgalmi állapotot, amelynek eredményeképpen egy csapásra javult a beteg állapota. Igaz, nem minden esetben, hiszen a hisztériásnak tekintett nők egy része nyilván valamilyen igazi lelki vagy fizikai betegségben szenvedett. De ők a kisebbséghez tartozhattak. Mint Maines írja, „a hisztérikák hatalmas száma a [20.] század közepe előtt, és az, hogy azóta gyakorlatilag eltűntek a történelemből, azt sugallja, hogy e nők viselkedésének patológiai jellemzése változott meg, nem pedig a viselkedésük maga ". 4 Maines, R.P.: i.m. 1. 5 Maines, R. P.: i.m. 6 Maines, R.P.: i.m. 3. 7 Maines, R.P.: i.m. 33.
