Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
KÖZLEMÉNYEK - Kiss László: A vízi mentés történetének elfeledett fejezete: az 1843-ban alapított budapesti "vízbehalástul mentő intézet"
KISS László: A vízi mentés történetének elfeledett fejezete 157 gatott állam orvosi rendészetének egyik legfontosabb feladata a halál tényének helyes kó- rismézése és az újraélesztési módszerek megfelelő ismerete“2'. Valóban, a „politia medica“ a kezdetek, az egészségügyi személyzetnek az újraélesztésre oktatása után, a mentőintézmények létesítése felé irányította erőfeszítéseit. így jött létre mentőintézet Bécsben (1803) és Moszkvában (1805). A teljesség kedvéért, Habsburg-birodalmi vonatkozása és számos ponton közös múltunk miatt is, megemlítjük még a prágai kezdeményezést, amely a két, tehát a holland (polgári kezdeményezés) és az angol (kezdettől orvosi intézmény) minta „keveréke“. Egy a „prágai önkéntes mentőegyesület“ (1857) alapításának 130. évfordulója aporopóján írt orvsotörténeti dolgozat is csak annyit említ, hogy egy 1810-ből származó „évi beszámoló“- ból kitűnik: 1792 óta létezik egy „cseh privát humanitárius társaság a haldoklók és a hirtelen veszélybe kerültek mentésére “.22 Cervenanská szintén a korabeli kiadványok alapján így pontosítja a történteket. 1792-ben Adalbert Vincenz Zarda orvosdoktor H.Lipóttól engedélyt kapott, hogy rendkívüli tanárként az „ősrégi prágai egyetemen“ előadásokat tartson egyrészt az „aszfiktusokról“23, másrészt az életveszélybe kerültek gyors ellátásáról. Zarda ez alkalomból levelet írt Londonba, kérve a Royal Humane Society erkölcsi támogatását egy, a londonihoz hasonló prágai intézet felállításához. A válasz kielégíthette: a londoni Társaság egyrészt tiszteletbei taggá választotta Zárdát, másrészt már az 1793-ban kiadott Annual Report-ban a „prágai egyetemet“ azon helyek közé sorolta, melyeken a londoni minta szerint létesült „humanitárius társaság“.24 A valóságban azonban 1797-ig a prágai társaság egyszemélyes (Zarda) intézetként működött. 1797-ben aztán Zarda felhívást intézett a cseh rendekhez (nemességhez), szorgalmazva a kettős feladatú halottasházak felállítását a temetőkben. A holttest temetésig való megőrzésén túl, a másik feladat kiderült a bejáratuk fölé ajánlott feliratból: ,ylsylum asphycticorum“ (tetszhalottak menedéke). Zarda egyúttal javaslatot tett egy mentőintézet felállítására is - „hamburgi minta“ szerint. Legnagyobb anyagi és erkölcsi támogatója egy „névtelen emberbarát“ lett. Ma már tudjuk, hogy gróf Leopold Berchtold (1759-1809) morvaországi nemes volt e mecénás, aki 1789-ben Londonban megtekintette az ottani humanitárius intézetet is. Tapasztalatairól könyvet is adott ki25, amely a Royal Humane Society által kidolgozott életmentési módok leírását is tartalmazta. A könyv később német, francia, portugál és spanyol nyelven is megjelent. A Berchtoldtól kapott 2300 arany lehetővé tette az építkezés megindítását 1797 nyarán és az intézet 1798 májusában már el is kezdte működését. 1798. július 11-én egy fuldokló kimentésével és életben tartásával már bizonyította is „hasznosságát“. Berchtold 1801-ben egy újabb „humanitárius társaságot“ alapított szülőföldjén, Brünnben (ma: Bmo, Csehország) és bőkezű mecénásnak bizonyult 1803-ban is, a bécsi intézet megalapításakor is.26 Zarda 1811-ben hunyt el, humanitárius intézete túlélte őt, de megváltozott formában: mint a hivatalos orvosrendészet intézménye. 21 Cervenanská (1973) 136. 22 Klíma (1988) 73. 23 Az „aszfikszia” (légzéskimaradás, fuldoklás) szóból képzett főnevet használták a tetszhalottak megjelölésére is. 24 Ccrvcflanská (1973) 101. 25 An Essay to direct and extend the inquiries of patriotic trawellers. 26 Cervenanská (1973) 116.
