Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
KÖZLEMÉNYEK - Kiss László: A vízi mentés történetének elfeledett fejezete: az 1843-ban alapított budapesti "vízbehalástul mentő intézet"
156 Comm, de Hist. Artis Med. 222—225 (2013) E „társaságok” tevékenységének részletes leírása megtalálható Cervenanská már többször idézett, szlovák nyelvű, de orosz és angol összefoglalót is tartalmazó monográfiájában. Mi volt a helyzet Közép-Európában, konkrétan a Habsburg Birodalom területén? Az amszterdami kezdeményezés híre eljutott Bécsbe is és hatására Mária Terézia 1769. július 1-jén rendeletet adott ki. Szövegéből kiemeljük a legfontosabb részeket (a Cervenanská által szlovák nyelven közzétett fordítás alapján)19. „Mi, Mária Terézia (következik címeinek sorolása)... mivel több nyilvános híradásból tudomásunkra jutott, hogy leggyakrabbban milyen eszközökkel és milyen jó eredményekkel mentették meg a fuldoklók életét, összeállíttattunk az itteni orvosi karral egy rövid és az egyszerű nép számára is érthető, példákkal ellátott oktatást “ - indítja rendeletét a római császámő, magyar királynő stb. A továbbiakban közli, hogy nemcsak jóváhagyta az említett oktatás szövegét, hanem „megengedjük és elrendeljük“, hogy a kamara pénztárából 25 arany jutalmat kapjon az, aki egy fuldoklót megment. Rendeljük továbbá, hogy a mentő személynek e tettéből semmi kára ne származzon ill. a szenvedő sem legyen kitéve erkölcsi elítélésnek. Ellenkezőleg: testét azonnal a községi házban kell elhelyezni és minden eszközzel törekedni kell élete megmentésére. Ha ez nem jár eredménnyel, az esetet az országos bíróságnak kell jelenteni. Az itteni orvosi kart megbíztuk, hogy - folytatódik a rendelet - állami költségen készíttessen néhány (!) dohány-klistély szerkezetet és ingyen juttassa el azon seborvosokhoz és furdősökhöz, akik a folyók mentén élnek és oktassa ki őket e szerkezetek használatáról. A többieknek azt ajánljuk, hogy saját maguk szerezzenek be ilyen eszközt. A szakirodalom szerint „a Habsburg-monarchia volt az első állam, amely országos érvényű rendeletet adott ki az elsősegélynyújtásról“.2<) A rendelet mellékleteként - ebben is a holland mintát követve - az érintettek megkapták a bécsi egyetem nagytekintélyű holland származású professzorának, Gerard van Swietennek (1700-1772), a tetszhalál esetén teendőkről szóló előadása szövegét is. E népnek szánt „oktatást“ a Monarchia különböző nyelveire lefordították és ismételten kiadták. így pl. 1779-ben Pozsonyban német, ugyanott 1780-ban latin és magyar, 1781-ben Prágában német nyelven nyomtatták ki. A magyar változat címe: ,J3izonyos Oktatások, minemű gonddal kellessék a vízbe esett, s abban elfúladott, vagy másféle szerentsétlenségbe esett embereken hathatósan segíteni“. Az Oktatás ajánlásait részletesen tárgyaltuké tetszthalottakról való gondoskodás... c. dolgozatunkban, 1991-ben, ezért most csak arra hívjuk fel a figyelmet, hogy - a holland ajánlástól eltérően - az életmentés első lépéseként az érvágást ajánlja. Ezt követi a levegő befújás és csak harmadiként „kell a dohány füstöl az öreg hurkába űzni“. A régi latin szólás igazsága: Verba movent, exempla trahunt (a szavak buzdítanak, a példák vonzanak) a (vízi)mentés történetéte is érvényes. Sem a királyi rendelet, sem az ígért jutalom nem ért el olyan hatást, amilyet egy jól működő (az amszterdamihoz hasonló) társaság tevékenysége kiváltott volna. Az ilyen társaságok szerepét a század vége felé „a medicina et chirurgia forensis“-bői lassan-lassan önálló tudományággá fejlődő „orvosi rendészetnek“ (politia medica) kellett volna átvennie. Mint azt az új tudományág egyik megalapítója, az első magyar orvosi kar végzettje, Huszty Zakariás Teofil (1754-1803) Diskurs über die medizinische Polizei (Lipcse, 1786) c. könyvében leszögezte: ,,a jól igaz19 Cervenanská (1973)226-227. 211 Cervenanská (1973) 128.
