Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: Két kórtani korszak
12 Comm, de Hist. Artis Med. 222—225 (2013) II. Virchow és a modern pathologia kibontakozása. Rudolf Virchow (1821-1902) a szüleinek küldött egyik levelében írta: ,,Régóta tudatosan, szabadon és egyértelműen az Időben létezem. Mozgalmait frissen és azonnal magamévá teszem. Az emberekben gyakran csalódtam, az Időben még soha. Ebből következik az az előny, hogy nem vagyok félember, hanem egész és orvosi hitvallásom feloldódik a plasztikusban és a szociálisban. Természettudósként csak republikánus lehetek, mert a természeti törvényekből folyó követelmények megvalósítása, amelyek az emberi természetből következnek, csak a köztársasági államformában valósíthatók meg teljesen. " Ebből a lelkűiéiből érthetően következik, hogy Virchow kezdettől megragadta az alkalmakat a közéleti részvételre és azokban teljes energiával, odaadással tevékenykedett. így történt ez, amikor 1848. februárban, huszonhat évesen egy vizsgáló bizottság tagjaként a Felső-Szilézia területén pusztító járványok tanulmányozásában és a közegészségügyi intézkedések kidolgozásában részt vett. Beszámolójában megállapította az ott tapasztalható nyomorúságos higiénés körülményeket, mint az epidémiák fő okát. Erélyes rendszabályokat követelt. Élete végéig harcolt az orvosi ellátás javításáért. Különösen a porosz főváros közegészségügyi helyzetének jobbításában ért el fontos eredményeket. Ismeretes, hogy exponálta magát a 19. század negyvenes éveiben tetőzött liberális nemzeti politikai mozgalmakban. Ennek következményeként távolították el 1849-ben a berlini Charité asszisztensi állásából, ahonnan a würzburgi egyetem pathologiai intézetének élére került. Az ezt követő időszakban mélyedt el tudományos kutatásaiban és dolgozta ki sejt- kórtani elméletét. Napjainkban már megszokott, hogy a jelentős innovációk létrejöttéhez, alapfeltételként, a legújabb technikai eszközök és módszerek felhasználása is hozzátartozik. Virchow tudományos eredményeihez is nélkülözhetetlen volt, hogy az akkor legmodernebb mikroszkópokkal végezte vizsgálatait. Az új sejtkórtani paradigma kialakításának fontos szemléleti indítéka azonban az a sarkított szembenállás volt, amellyel Virchow a megelőző évtizedek meghaladott medicinális irányzataihoz, kutatási etikájához viszonyult. A gyökeres reformtörekvések iránti elkötelezettsége adta a fordulat elfogadásához szükséges lendületet, energiát, mely a ragyogó vitakészséggel és kitartással rendelkező tudós teljesítményét megmagyarázza. De ebből a magatartásból következett elfogult ragaszkodása némely tévedéséhez is, melyek prekoncepcióiból szánnaztak. A fiatal Virchow még 1847-ben, a 28 éves Benno Reinhardt anatómus kollégájával megindította az Archiv für pathologische Anatomie und Physiologie und für klinische Medizin című folyóiratot. Társának 1852-ben bekövetkezett halála után egyedül látta el a főszerkesztői feladatot. Az Archiv évtizedeken át szócsöve lett Virchow reformtörekvéseinek, közvetítette kutatási eredményeit, szakmai állásfoglalásait, kritikáit, vitáit a különböző rivális irányzatokkal. Mielőtt azonban a sejtkórtan témakörére rátérnénk, érdemes megismerkednünk a fiatal tudós néhány jellemző vélekedésével, amelyeket egy 1847-ben megjelent tanulmányából (Über die Standpunkte in der wissenschaftlichen Medizin) idézünk: ,,A tudományos medicina két összefüggő részhez kötődik: a pathologiához, mely nyújt, vagy feltehetően nyújt információt megváltozott feltételekről és megváltozott élettani jelen
