Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 222-225. (Budapest, 2013)
TANULMÁNYOK - Kührner Éva: A magyar iskola-egészségügy története Fodor Józseftől 1945-ig
101 KÜHRNER ÉVA: A magyar iskola-egészségiig}’ története tehát többnyire a nehezebb szociális helyzetben élő közül kerültek ki, viszont nekik volt legkevésbé módjuk hosszantartó, költséges kezelésekben részesülniük. A 19. század végén Korányi Frigyes elindította a tbc-elleni küzdelmet, mely nagyrészt társadalmi szervezkedésben nyilvánult meg. 1901-ben megnyilt az első Erzsébet királynőről elnevezett szanatórium, 1902-ben Tuberkulózis címmel lapot indítottak, 1908-ban megalakult a Gümökor Elleni Küzdelem Országos Bizottsága, mely összefogta az addig létrejött sok egyesületet. A Horthy-korszakban további lépések történtek a tbc terjedésének megállítására (ingyenes köpetvizsgálat, gondozók-, szanatóriumok létesítése stb.), a legjelentősebb intézkedés az 1940. VI. te. az ún. tuberkulózis-törvény volt, mely kimondta többek között, hogy a gümőkór elleni védekezés előmozdítása közfeladat. A tüdőbeteg gyermeket szanatóriumban gyógyították, hazánkban Szentgotthárdon és Svábhegyen nyílt először iskolaszanatórium. A tbc-re hajlamos gyermekek számára szabadlevegős vagy erdei iskolákat hoztak létre, ahol akár egy teljes tanévet töltöttek a fiatalok. Itt a rendszeres kiscsoportos oktatás folyt 4 x 25-30 perces tanórákon kedvező időjárás esetén a szabadban. Ezekben a szanatórium és iskola közötti átmenetet képző intézményekben egyensúlyban volt a tanulás, a munka a pihenés, és mindez kiegészült egészséges, roboráló étrenddel. Az első erdei iskola 1908-ban jött létre Szombathelyen, amelyben a munkások tuberkulózistól veszélyeztetett gyermekeit helyezték el. A még nem beteg, de betegségre hajlamos gyerekeket egészséges levegőjű környezetben, szünidei üdülőtelepeken táplálták és erősítették fel. Ez azért bírt nagy jelentőséggel, mert az iskolakötelezettség bevezetése a gyermekeket napi 4-5 órai zárt levegőben való tartózkodásra és jelentős testi és szellemi igénybevételre késztette, annak minden káros egészségügyi vonatkozásával egyetemben. Az egyre terebélyesedő, zsúfolt, rossz levegőjű városokban kevés volt az olyan szabad terület „grund”, ahol eleget mozoghattak. így elsősorban a városi gyermekek életében fontos szerepe lett a nyári szünidei levegőváltozás szokásának, amikor egészséges körülmények között erőt gyűjthettek a következő tanévre. A szegény szülők testileg leromlott, vérszegény, rosszul táplált gyermekeinek üdültetéséről a társadalom (jótékony egyletek segítségével) gondoskodott a szociális üdültetés keretében. Eleinte a napközi jellegű helybeli üdülés létezett, amikor a települések környékén, egy arra alkalmas épületben (pl. iskolákban) helyezték el a diákokat. Miután felismerték, hogy az üdültetés hatékonyságát fokozza a levegő- és környezetváltozás megjelentek a nyaralótelepek, ahol 3-4- hétig tartózkodtak a fiatalok. Az első üdülőt a ,peahospice"-1 Richard Russel orvos létesítette 1796-ban Angliában, a Temze torkolatánál beteg gyerekek számára. A 19. század második felétől az első világháborúig számtalan üdülőtelep létesült Európa-szerte. Hazánkban először 1882-ben a Svábhegyi Társaság próbálkozott gyermeküdültetéssel.65 1884-ben jött létre a Budapesti Szünidei Gyermektelep Egyesület, melynek célja a gyenge gyermekek vidéki nyaraltatása volt.66 Az üdülők helyszínének megválasztásakor szempont volt, hogy az természetes gyógyító tényező (víz, erdő, hegy stb.) közelében legyen. A testmozgáshoz szükség volt játszótérre, fásított parkra, esetleg a környéken fürdő- és kirándulóhelyre. Odafigyeltek a megfelelő mennyiségű és minőségű étkezésre és a pihenésre. Az üdültetés során a gyermekeket az 65 Petik Kálmán: Budapest székesfőváros gyermeknyaraltatási akciója cs erdei iskolái: A nyaraltatási akció munkája. Iskola és Egészség, 1 (1933/34.) 3. 223-227. 66 Thirring Gusztáv: Budapest gyermekegészségügyi viszonyai. Bp., 1896.
