Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Az orvostörténelem oktatásának formái a lengyel egyetemeken
KAPRONCZA Y K.: Az orvostörténetem oktatásának formái a lengyel egyetemeken 63 szefliggött a krakkói egyetem germanizálásával, hiszen az 1848-as európai forradalmak leverése után a bécsi kormányzat fokozott figyelmet tanúsított minden nemzeti mozgalom és hazafias megnyilvánulás iránt, amely alól Krakkó sem lehetett kivétel. Skobel orvostörténeti előadásainak tematikája sokban hasonló volt a német egyetemeken folyó orvostörténeti képzés szemléletéhez, bár bővült Max Paul Emil Littré (1801-1881) munkája, elsősorban Hippokratészra vonatkozó fejezeteinek alapos ismertetésével, a berlini August Hirsch (1817-1894) nevezetes többkötetes életrajzi feldolgozásának - Biographisches Lexikon der hervorragender Ärzte aller Zeiten und Völker - részletes ismeretével. Ebben az időben már az európai orvosi karokon folyó orvostörténeti oktatás sokban hasonlatos volt egymáshoz, főleg a képzésben felhasználandó irodalmi források beépítésében. Az ebben a szellemben képzett lengyel orvostörténészek közül kiemelkedtek a következő nemzedék lengyel kiválóságai, közöttük Józef Oettinger (1818-1895),4 aki már fizetés nélküli tanársegédként gyakran helyettesítette a betegeskedő Hechelt orvostörténeti előadásainak megtartásában. Oettinger volt az első Krakkóban, aki doktori disszertációját (1846) az orvostörténelem tárgyköréből írta (Josephi Struthii medici Posnanensis vita). Oettinger 1818-ban született Tarnówban zsidó kereskedő családból. Szüleit korán elvesztette, krakkói egyetemi tanulmányait vallási közösségének egyik tanulmányi alapítványa segítette. Előbb filozófiát, majd orvosi tanulmányokat folytatott. Szoros szálak fűzték a lengyel nemzeti mozgalomhoz, ezért akadályozták meg 1850-ben magántanári kérelmét. 1846-ban tagja volt a galíciai Nemzeti Bizottságnak, 1848-ban a krakkói polgári mozgalom egyik szervezője lett. 1848-ban jelöltette magát a galíciai tartományi parlamentbe birodalmi alkotmányt követelő programmal, a választásokon csupán néhány szavazattal szenvedett vereséget. 5 Lengyel nemzeti és polgári liberális felfogása miatt politikai tevékenységét ellenezte a krakkói zsidóság konzervatív vezetősége, az osztrák rendőrség állandó megfigyelés alatt tartotta. Szerény körülmények között élt, hiszen végzése után több évig a krakkói zsidó kórházban dolgozott minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül, 1850-től pedig - már fizetéssel - főorvos helyettes volt. Kollegái közül többen kifogásolták a heti egy alkalommal tartott ingyenes rendelését, amit ugyan lakásán tartott, de felekezeti hovatartozás nélkül foglalkozott a megjelent betegekkel. A rendőrségi megfigyelés és a tevékenységét ért bírálatok ellenére (vagy emiatt) 1861-ben ismét politikai szerepet vállalt, Bécsben a krakkói zsidó küldöttség tagjaként tárgyalt a belügyminiszterrel Galicia jövőjéről. Sokat idézték beszédének fő gondolatát: „az állam társadalmi szövetség a szabadság biztosítására, ahol semmi helye nincs a nemzeti és vallási gyűlöletnek. ” Éppen a politikai enyhülés - hasonló volt a magyarországi helyzethez - légkörében adta be 1862-ben az orvostörténelem tárgykörében magántanári kérelmét Az iskolán kívüli orvostudomány címmel, amit elnyert, de a nyilvános előadás jogát mégsem kapta meg. Az 1867-es magyar-osztrák kiegyezést követően újabb politikai enyhülés következett be Galíciában is, ennek következményeként engedélyezték Oettingemek is az egyetemi előadás megtartását. Első nyilvános előadásán alig néhányan vettek részt, de később a krakkói egyetem legnépszerűbb előadói közé emelkedett. 1873-ban nyilvános rendkivüli egyetemi tanárrá nevezték ki, felbecsülhetetlen levéltári kutatásainak eredményeként a krakkói egyetem orvosi karának dokumentumköteteit szerkesztette és kiadta. Ezekben az 4 Kapronczay Károly: JózefOettinger(1818-1895) Orvosi Hetilap, 112(1971), 18. 1053-1055. 5 Skulimowski: i.m.
