Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Az orvostörténelem oktatásának formái a lengyel egyetemeken
64 Comm, de Hist. Artis Med. 218—221 (2012) években írta meg az Általános orvostörténelem alapvonalai című 3418 oldalas könyvét, amelyet teljes terjedelmében nem tudott kiadni, kb. 900 oldalnyi része a Przeglad Lekarski mellékleteként jelent meg. Oettinger kézirata - és nyomtatásban megjelent részei - nemcsak a lengyel orvostörténelem eseménytörténetét ölelte fel, hanem részletesen elemezte az orvosi gondolkodás és filozófia fejlődésének számos történeti problémáját is. Oettinger az orvostörténelmet 1891-ig, nyugalomba vonulásáig adta elő, óraszáma 1875-től heti 3 órára emelkedett. Sajnos oktatói munkájához nem kapott hivatalosan egyetemi segítséget, nyugalomba vonulása után óráit senki nem vette át. A 20. század történései A századforduló éveiben a Jagelló Egyetemen az orvostörténelem oktatásának formai keretein nem változtattak, minden tanévkezdéskor gondolt jelentett az orvostörténelem előadójának megjelölése. 1900-ban ünnepelte a Jagelló Egyetem 1400-ban kiadott híres alapszabályzatának 500. évfordulóját, amely annak idején valóban európai egyetemmé tette a krakkói egyetemet. Ekkor az orvosi karon több kezdeményezés született az orvostörténeti oktatás újjászervezésére, új tanszéki vagy intézeti kereteinek kialakítására. Walery Ja- woroski (1849-1924), a belgyógyászat professzora kezdeményezte az orvosi kar orvostörténeti múzeumának megszervezését, amely egyben a tanszék szerepét is betöltheti. Az orvostudományi kar tanári testületé e javaslat alapján megalapította a Jagelló Egyetem Orvosi Karának Orvostörténeti Múzeumát, elrendelte a kar történeti dokumentumainak, orvosi eszközeinek, a jeles professzorok könyv- és irathagyatékának összegyűjtését és a Mickie- wicz utca 2. számú, erre a célra átengedett épületben való elhelyezését. (Ma is itt működik az egyetem múzeuma és orvos-gyógyszerészettörténeti intézete). Három munkatársat biztosítottak a gyűjtemény kezelésére, az 1902-ben kiadott jelentés szerint a 10 ezer kötetes könyvtár mellett 1222 történeti érékű kézirattal és 1769 db. orvosi eszközzel, emléktárgy- gyal rendelkeztek. 1905-ben a kéziratok száma 2188 és a tárgyak száma 4617 db. -ra emelkedett, a könyvtár állománya 13 ezer kötet volt. Az orvostörténeti múzeum fenntartása jelentős költségeket igényelt, amelynek teljes összegét az egyetem alig tudta vállalni. Ezekben az években az orvostörténelmet - rendkívüli tanárként - Leon Wachholz (1897- 1942),6 az igazságügyi orvostan professzora adta elő az ötödéveseknek egy féléven át heti két órában. Wachholz önmagát „műkedvelő orvostörténészek” tartotta, előadásait jeles elődjeinek munkáiból állította össze. Ezekben az években kezdte el orvostörténeti tevékenységét Adam Wrzosek (1875-1965),7 a lengyel orvostörténetirás kiemelkedő egyénisége. Wrzosek pályafutása jól jelképezi az akkor három részre szakított Lengyelország értelmiségének sorsát: 1875. május 5-én született a Németországhoz tartozó lengyel országrészben, 1898. július 19-én Berlinben szerezte meg orvosi oklevelét, amit Kijevben nosztrifikáltatott, majd egy esztendőn át a szülészet-nőgyógyászati klinikán dolgozott. A szakvizsga letétele után félévig szülőfalújának körorvosa, majd Párizsban pszichológiát, Zürichben antropológiát és filozófiát tanult, miközben a városi gyerekkórház alorvosa. A hosszúnak tűnő tanulmányút után 1901-ben Krakkóba ment, a kórbonctani intézet egyik tanársegédi állását eredménnyel megpályázta, ahol magán6 Kapronczay Károly: Leon Wacholtz (1897-1942) Orvosi Hetilap, 113 (1972) 44. 2665-2666. 7 Kapronczay Károly: Adam Wrzosek (1875-1965) Orvosi Hetilap, 116 (1975) 4. 234-237.
