Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Az orvostörténelem oktatásának formái a lengyel egyetemeken
68 Comm, de Hist. Arlis Med. 218—221 (2012) kémiai tanszék vezetését is. Skarzynski a népszerűsítő orvostörténet szervezője, több munka írója és szervezője volt. Tagja volt a Lengyel Orvostörténeti Társaság elnökségének, a Lengyel Tudományos Akadémia biológia és orvostörténeti bizottságának elnöki tisztségét 15 évig viselte. 1961-ben betegsége miatt visszavonult. Ekkor az egyetemnek dönteni kellett az orvostörténeti intézet és a tanszék végleges vezetéséről, a nyilvános és rendes professzori kinevezésekről. Ekkor a tanszék rendes professzorává Zbigniew Kukulski nevezték ki, aki emellett megtartotta az Orvosi Könyvtár igazgatói tisztségét. Kukulski mellé docenssé Kazimierz Lejmant, a bőrgyógyászati klinika másodprofesszorát és Mieczyslaw Skulimowskit (1930-1982), az orvosi klimatológia jeles szakemberét, a wieliczkai orvosi klimatológiai intézet megszervezőjét nevezték ki. Melléjük egy adjunktust, három tanársegédet (orvos, gyógyszerész, bölcsész), könyvtárost és muzeológust osztottak be. Még 1948-ban változás következett be az orvostörténeti intézetben: önálló tanszékké szervezték meg a gyógyszerészettörténetet, amelynek élére Jan Lechst (1869-1954), a jeles orvos és gyógyszerészettörténészt állították. Lechs a wroclawi orvosi kar orvos és gyógy- szerészettörténeti tanszék docense volt, innen került át a krakkói egyetemre nyilvános és rendes egyetemi tanárrá. Elképzelése volt az önálló tanszék megszervezése mellett egy krakkói gyógyszerészettörténeti múzeum felállítása. Lechs halála megakasztotta a szervező munkát, de elsősorban Roeske professzornak köszönhetően Krakkó belvárosában egy háromemeletes épületben került elhelyezésre az értékes krakkói gyűjtemény, amely egyben a gyógyszerészettörténeti tanszék is. Kukulski tanszéki utóda Mieczyslaw Skulimowski lett, aki 1982-ben bekövetkezett váratlan haláláig kiváló vezetője volt az intézetnek és a tanszéknek. Tudományos munkássága részben a krakkói orvosképzés történetének feldolgozására, az orvostörténeti oktatás történeti bemutatására összpontosult, bár kiváló munkákat irt Krakkó és környékének természeti kincseiről is. Skulimowski utóda Zdislaw Gajda, a gyógyszerészettörténeti tanszék docense lett, öt Andrzej Sródka követte 2oo2-től. 1922-ben alapították a varsói orvosi karon az orvostörténeti kabinetet, amely nem volt intézeti jellegű, megbízott vagy rendkívüli tanár tanította az orvostörténelmet. A varsói orvostörténeti oktatás megszervezése a lengyel orvostörténészek egyik kiválóságának, Stanislaw Konopkának (1896-1982) 10 a nevéhez fűződik. A varsói orosz egyetemen időnként magántanár adta elő az orvostörténelmet, különösebb hagyománnyal vagy konkrét szervezeti formával nem rendelkezett. Ezért is jelentett gondot 1920 után a varsói orvosi karon az orvostörténelem oktatásának megszervezése. Megadott időben hol Poznanból, hol Krakkóból jöttek ide előadásokat tartani. Ellenben 1922-ben Varsóban megszervezték a Katonaorvosi Akadémiát, amelyen 1925-től katonaorvoslás-történetet is előadtak. A tárgy előadója Stanislaw Konopka orvos százados volt. Konopka fiatalon belépett a Pilsudski alapította Lövészegyletbe, később a Lengyel Légió hadapródjaként harcolt az orosz fronton, majd Albániában. 1917-ben alhadnaggyá, 1919-ben hadnaggyá, majd 1920-ban századossá léptették el. 1918-ban beiratkozott a krakkói egyetem orvosi karára katonai ösztöndíjasként, 1925-ben orvosdoktorrá avatták. Ettől az évtől a varsói Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa lett, egyben a Szanitéc Iskola tanárává is kinevezték. Ekkor kezdett foglalkozni orvostörténelemmel, nevéhez fűződik a Katonaorvosi Akadémia könyvtárának megszervezése, továbbá szakbibliográfiákat szerkeszt. 1939-ben megvédte orvosdoktori disz10 Scyda: im.
