Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: Az orvostörténelem oktatásának formái a lengyel egyetemeken
KAPRONCZA Y K.: Az orvostörténelem oktatásának formái a lengyel egyetemeken 69 szertációját a krakkói egyetemen, majd katonaorvoslás-történetet tanít a katonai-, és általános orvostörténetet a varsói polgári orvosi karon. Közben őrnaggyá, majd alezredessé léptették elő. 1939-ben frontszolgálatra rendelték, a Jaroslawban berendezett kórházat vezette. Német fogságba esett, de szerencsésen megszökött. Bekapcsolódott a titkos keretek között szervezett orvosképzésbe, de feljelentés alapján a Gestapo letartóztatta, és előbb a retteget varsói Pawiak börtönbe, majd a Gross-Rosen koncentrációs táborba vitték. Innen is megszökött és a varsói felkelés idején - felkelő orvosként - hol betegeket gyógyít, hol egykori értékes orvosi könyvtárának „roncsait” menekíti. 1945 után a lengyel egészségügyi miniszter - már polgári állományban - kinevezte a varsói Központi Orvosi Könyvtár igazgatójának, és az Orvosi Kiadó vezetőjének, bár tevékenysége elsősorban egy új könyvtár felállítására irányult. Tekintélyes könyvtárat szervezett, európai jelentőségű lett az általa szerkesztett orvosi bibliográfia, amelynek munkálatait 35 évig irányította. 1946-ban Poznanban az orvostörténelem tárgyköréből habilitált, egyidőben a varsói egyetem orvosi karán rendkívüli, majd rendes egyetemi tanárként az orvostörténelmet adta elő. A varsói orvostörténeti intézet valójában a Központi Orvosi Könyvtár épületében működött, Konopka és munkatársai sokáig itt tartották az orvostörténeti előadásokat, foglalkozásokat. Konopka tagja volt a Lengyel Orvostörténeti Társaság elnökségének, 1971-ig szerkesztette az Archiwum Historii Medycyny i Filozofi folyóiratot. 1970-ben nyugdíjba vonult, a varsói orvostörténeti tanszék élén Felix Widy-Wirski, majd 1979-1991 között Marcyn Lyskanowkij, 1996-tól Andrzej Sródka Varsóban az orvostörténelem professzora, aki 2002-tól Krakkóban is ezt a feladatot látja el. 1945 után Varsóból Lódzba helyezték át a Lengyel Katonaorvosi Akadémiát, részben azért, mert a háború alatt minden intézmény elpusztult, részben egészséges feltételeket kívántak teremteni a lengyel felsőoktatásban. Igaz, a lódzi polgári orvosképzés a vilnói egyetem áttelepülésével vette kezdetét, 1946-tól az orvostörténeti előadásokat Jan Szmurló (1867-1952) egyetemi tanár tartotta, akit 1938-ban neveztek ki Gasiorowski utódaként Vil- nóban. Szmurló 1892-ben végzett Varsóban, katonaorvosként vett részt 1905-ben, Mandzsúriában az orosz-japán háborúban, az első világháború alatt az orosz hadseregben szolgát. 1923-tól a vilnói egyetemen az orr-fül- gégészeti klinikát vezette, klinikaigazgató és egyetemi tanárként is mindig érdeklődött az orvostörténelem iránt. Elsősorban a vilnói orvosképzés történetével foglalkozott. A vilnói lengyel egyetemmel együtt menekült a lengyel állam területére, 1946-ban ő szervezte meg Lódzban az orvostörténeti intézetet, egyben a Központi Könyvtár igazgatója lett. Itt a középkori lengyel orvosi könyvészettel és történetével foglalkozott. Tanszéki utóda Wlodzimierz Glowacki (1921-1991) lett, őt követte Henryk Pankiewicz, megbízott tanszékvezetőként, majd Jan Stanislaw Fijalek (1926- 1997). Jelenleg - 1999-től - Jerzy Supady irányítja a lódzi orvostörténeti intézetet. 11 A Katonaorvosi Akadémián 1974-ben szervezték meg az orvostörténeti intézetet 7a- deusz Brzezinski (1931 - ) ezredes vezetésével, aki 1981-ben lemondott rangjáról és beosztásáról és Szczecinben lett Romuald Gutt utóda és a Tengermelléki Akadémia Tudomány- történeti Intézetének vezetője. Brzezinski utóda a Katonaorvosi Akadémián Czeslaw Jesman ezredes lett. Szczecinben az orvostörténelem oktatásának megszervezése Tadeusz Antoni Bilikiewicz (1901-1980) nevéhez fűződik, aki 1925-ben Krakkóban végzett, 1931- ben az orvostörténelem és a filozófiai doktora lett. Szumowski mellett őt tartja a lengyel Scyda: im.
