Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
TANULMÁNYOK - Varga Benedek: Antall József és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár
TANULMÁNYOK ANTALL JÓZSEF ÉS A SEMMELWEIS ORVOSTÖRTÉNETI MÚZEUM, KÖNYVTÁR ÉS LEVÉLTÁR VARGA BENEDEK Antall József élete kapcsán szinte mindenki tisztában van azzal, hogy a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár főigazgatójaként kezdett a rendszerváltáskor politikai pályába, lett az MDF elnöke, majd cserélte fel Apród utcai főigazgatói székét a Kossuth téri miniszterelnöki székkel. Antall szervezési zsenije a múzeum felépítésekor, megszervezésekor már megmutatkozott. Általában nem figyelünk föl arra a tényre, hogy az orvosok, jogászok, mérnökök, vagy közgazdászok többsége, ahogy pályájukon előrehaladnak, egyre összetettebb szervezési feladatokkal találkoznak. Bölcsészek esetében ez ritkábban fordul elő. A sikeres, jó nevű történész elsősorban kiváló kutató, jó író és jó előadó legalábbis anyanyelvén (esetleg még egy-két nyelven), akinek élete során - ha éppen tanszékvezető volt az egyik egyetemen - csak néhány beosztottja lehetett, és az általa felügyelt költségvetés nagyon korlátozott összegre terjedt ki. Lehet ezért elméletileg bármilyen nagy hatású, sőt sikeres tanár vagy tudós, azonban pályája az elmélet körében mozog, s intézmények szervezésével, emberek irányításával nem, vagy alig foglalkozik Azon bölcsész vezetők, akik menedzsment feladatokat végeznek, az önálló (országos vagy megyei) múzeumok, könyvtárak, és levéltárak igazgatói. S ezek közül is nyilván azok fognak több tapasztalatra szert tenni, akik a semmiből építenek fel intézményeket, vagy jókora gyűjtemények napi szintű igazgatásával foglalkoznak. Antall kényszerpályán mozgott, felnőtt élete java részében egy közgyűjtemény felépítésével és irányításával foglalkozott. S ez a kényszerpálya jelentette számára az egyik iskolát, amely karaktere, kivételes tehetsége, családi indíttatása és környezete átgondolt és világos politikai krédója mellett kiemelte öt a rendszerváltás megannyi a tudomány világából jött, alkalom szülte, jószándékú, ám gyakorlatlan politikusának sorából. Antall József sokak számára meghökkentő felkészültségének az országos, sőt a nemzetközi politika színpadán egyik összetevője éppen ebben rejlett: 17 éves vezetői tapasztalataira, és realitásokon nyugvó komplex, stratégiai tervezőkészségére támaszkodhatott. Jelen tanulmánynak nem célja Antall politikai életének feldolgozása. Nekem se tisztem, hogy meghatározzam, hogy mekkora részt tett ki a családi háttér, a gimnáziumi, egyetemi tanulmányok hatására markánsan kirajzolódó politikai gondolkodás, az államigazgatási kérdések iránti nyughatatlan érdeklődés és az országos közgyűjtemény élén szerzett tapasztalat abban, hogy Antall József (a közelmúlt minden felszínes kritikája ellenére) a magyar, sőt közép-európai történelemben az lett aki. Külön kötetet kívánna ez, amelynek megírása továbbra is a jövő történészeire, politológusaira vár. Az alábbi rövid írásban arra vállalkozom, hogy Antall életművének egy fejezetével, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár létrehozásában játszott szere
