Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
KÖNYVSZEMLE
KÖNYVSZEMLE 215 Péter Mihály Heinrich: Kötetlen önéletrajzom. Egy orvos életútja, adatok, emlékezések 1929 - 2011. Maros- vásárhely, Oligraf, 2011. 139 p. Egy közhelynek hangzó mondattal kezdhetjük a recenziót: Péter Mihály ma már nyugalmazott erdélyi orvosprofesszor önéletírása tanulságos olvasmány. A fogalmazás közhelyszerűsége jelen esetben a valóságot takarja, hiszen Péter Mihály életútja az erdélyi magyar értelmiség jellegzetes példája is lehetne. Büszke apai ágon „szabad székely földműves” felmenőire, anyai ágon szász gyökereire. Már gyermekkorától hozzácdződött a helyi közigazgatásban tevékenykedő (jegyző, főjegyző) édesapa mellett a magyar lettel járó nehézségekhez, a sorozatos áthelyezések eredményeként a gyakori költözködéshez, mindezt tetézték a történelmi, politikai események Erdély egészét érintő következményei. Pályakezdése, családalapítása után az önálló élettér megteremtése mind megannyi nehézséget, buktatót hordozott magában, de a sok megpróbáltatás ellenére sikeresnek mondható karriert épített fel a gyakorlati munkát, a kutatásokat, valamint az oktatást illetően is. Mindennek kiegészítése közéleti tevékenysége, a tudományos társasági tagságok mellett a helyi és nemzetközi színterű magyar szervezetek munkájában való aktív szerepvállalása, és természetesen a szakirodalmi publikálás. Műveinek jelentős része a kurrens orvosi témában írott közlemény, amelyet az utóbbi időben egészítenek ki orvostörténeti témájú könyvei, tanulmányai. A történeti kutatásokat feleségével, Péter H. Mária kiváló gyógyszerésztörténésszcl végzi tökéletes harmóniában. A tudományos közélet elismerései bizonyítják Péter Mihály sok évtizedes munkásságának tartalmi értékét. A különféle tudós társaság jutalomérmci, kitüntetései mellett az erdélyi magyarok által mind a mai napig anyaországnak tekintett Magyarország állami kitüntetéséig, és a Magyar Tudományos Akadémia külső taggá választásáig. Péter Mihály önéletírása megfogalmazását illetően tárgyszerű, adatszerű. A szerző a sorok mögött is felsejlő abszolút szubjektivitás ellenére is érzelemmentes igyekszik lenni. Ezt a szűkszavú tárgyilagosságot még olyan kérdések taglalásánál is megőrzi, mint a vallás és hit. Azok számára, akiknek szerencséje van személyesen ismerni Péter Mihályt azért meglepetés ez a stílus, mert számtalanszor voltunk tanúi izzóan szenvedélyes hangú visszaemlékezéseinek, megnyilatkozásainak. A kötet fontos kiegészítése Péter Mihály nyomtatásban megjelent munkáinak jegyzéke. Kapronczay Katalin Slotta, Rainer - Wollmann, Volker - Dordea, Ion (Hrsg.): Silber und Salz in Siebenbürgen. Bd.9. Samuel Köleséri de Keres-eer: Auraria Romano-Dacica. Übersetzt und bearbeiten von Horst Schneider. Bochum, Deutsches Bergbau-Museum Bochum, 2009. 360 p., ill. A nemzetközi és egyben nemzeti összefogással - a szövetségi kormány, a bochumi bányászati múzeum, a romániai evangélikus egyház, a gundelsheimi Erdély-múzeum és a kolozsvári levéltár együttműködésével - kiadott gyönyörű könyv egy remek bányászattörténeti sorozat kilencedik köteteként látott napvilágot. Ez a kiadvány azonban számunkra, magyarok számára is nagy ajándék, hiszen egy kevéssé emlegetett, ám nem akármilyen képességű magyar szerző munkáját tartalmazza az eredeti szöveg reprint kiadásában és a szöveg pontos német fordításában egyaránt. Ez a szerző nem más, mint Kölcséri Sámuel, a polihisztor, lelkész, erdélyi főorvos, politikus, minera- lógus, matematikus, palcontolügus, numizmatikus, alkimista és régész, a mű pedig az az - egykor először Nagyszebenben kiadott - Auraria Romano-Dacica (Római-dák aranybánya), amelynek köszönhetően íróját utóbb a Royal Society cs a Leopoldina Akadémia is tagjává választotta. Az Auraria - amelynek magyar fordítását sajnálatos módon még senki nem készítette cl - nem csupán azért fontos könyve a magyar művelődéstörténetnek, mert az első és azóta is legjobb feldolgozása az erdélyi aranybányászatnak, hanem mert régészeti, néprajzi, orvostörténeti és kémiatörténcti szempontból is egyedülállóan értékes forrásmunka. A bochumi, folio méretű, különösen szép kiállítású kiadás a romániai evangélikus egyház püspökének, Christoph Klemnek ajánlásával indul, majd a szerkesztők előszava olvasható a sorozat, illetve a jelen kiadvány céljairól, létrejöttének körülményeiről. Horst Schneider professzor fordítói bevezetőjéből megtudhatjuk, hogy a fordítás nem az első szebeni, hanem a második Scivert-féle kiadás szövege alapján készült, és hogy a fordító ennek kommentárjait használta föl elsősorban, míg ő maga csupán a legszükségesebb magyarázatokra és jegyzetekre igyekezett szorítkozni. Ezt követi a mű rendkívül jó minőségű, szürkeárnyalatú fotómásolatának közlése az oldalak egyik felén: kissé lejjebb pedig, az oldal másik felén a német fordítás olvasható.
