Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
KÖNYVSZEMLE
216 Comm, de Hist. Artis Med. 218—221 (2012) Kölesed Aurariája 6 fejezetből áll: az első fejezet a dáciai római aranybányászat emlékeit mutatja be, különös tekintettel a római feliratokra. A második fejezet az aranybányászat módjáról szól, részben a szerző saját tapasztalatai, részben pedig antik források, elsősorban Plinius alapján. A mű harmadik fejezete dák, római és erdélyi (zömükben magyar vonatkozású) érmék részletes leírását tartalmazza, míg a negyedik fejezet az aranybányászati jog kérdéseit taglalja. Az ötödik fejezet az arany tulajdonságairól és eredetéről szó, míg a záró hatodik fejezetben - s ez az orvostörténészek számára külön érdekesség - az arany orvosi-gyógyszercszeti felhasználásáról, és egyebek közt, a hírneves aranyvenyigéröl olvashatunk egyedülállóan érdekes adatokat. A német fordítást szűkszavú, de igen informatív lábjegyzetek egészítik ki. A nagyszerű kiadvány zárásaképpen Volker Wolkmann, a gundelshcimi Erdélyi-múzeum igazgatója Kölcséri életrajzával ismertet meg bennünket - különös tekintettel a bányászattal és ásványtannal kapcsolatos tevékenységére - majd az Auraria jelentőségét és tartalmát elemzi részletesen számunkra. Legvégül Kölcséri teljes bibliográfiáját és munkásságának értékelését olvashatjuk. A rendkívül alapos tanulmányt a Kölcsérirc vonatkozó irodalom hasznos - magyar publikációkat is bőven tartalmazó - jegyzéke egészíti ki. A kötetet bochumi bányászati múzeum kiadványainak listája teszi még értékesebbé. A magunk részéről csak gratulálni tudunk ehhez a szép könyvhöz mindazoknak, akik fáradságot és költséget nem kímélve létrehozták. Csupán azt sajnálhatjuk, - ám emiatt csak magunkra vethetünk - hogy a kiadvány nemzetközi munkatársi gárdájában egyetlen magyar sem akadt. Reméljük azonban, hogy Kölcsérivel szemben fennálló adósságunkat clőbb-utóbb azért sikerül majd lerónunk, nem kell szégyenben maradnunk, és a magyar Köleséri nemzetközi hírű könyvének német fordítását az anyanyelvi is követi majd egyszer, valamikor a jövőben. Magyar László András