Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
KÖNYVSZEMLE
214 Comm, de Hist. Artis Med. 218—221 (2012) Magyar nyelven ez az első, teljességre törekvő összefoglaló történeti mű a klasszikus diététikáról és a hozzá kapcsolódó orvosi rendszerről, amit humorális patológiának vagy nedvkórtannak neveztek. Nem marginális jelenségről van szó: a klasszikus diététika szinte ugyanabban a formában, amelyben a Krisztus előtti évszázadokban megjelent, egészen a 19. század közepéig fennmaradt, és meghatározta az cgészségről-bctcgségröl-élctmódról vallott felfogást Európában. Az arab világban és Indiában pedig mindmáig a gyógyítás szívesen és gyakran használt útja maradt. Mai világunkban a diététika már csupán a táplálkozás-tudománnyal azonos. Ezzel szemben az antik diététika nem csupán a táplálkozást, hanem a mozgást, az ürítkezést, a pihenést vagy éppen a szexuális életet is szabályozta avégett, hogy a meglévő egészséget megőrizze, illetve hogy a megrendültét vagy elveszettet helyreállítsa. Szoros kapcsolat, megfeleltetés van a négy ősclcm (levegő, víz, tűz, föld) tana, a négy testnedv (vér, nyirok, sárga epe, fekete epe) és a négy emberi lelki alkat (szangvinikus, flegmatikus, kolerikus, melankolikus) rendszere között. A nodvkórtan szerint az ember testi-lelki egészségének alapfeltétele, hogy a négy testnedv egyensúlyban legyen, illetve hogy az egyensúly megfeleljen velünk született - vagy az életkorunk, körülményeink által meghatározott - alkatunknak. Az alkattan szerint ugyanis az emberekben születésüktől fogva valamelyik testnedv túlteng, így az határozza meg lelki-testi alkatukat. E veleszületett nedvalkat mellett időszakos temperamentumok is befolyásolják a viselkedést cgy-egy évszakra, életkorra vagy egyéb testi állapotra jellemző nedvkeveredés szerint. Ennek a temperamentumnak a felmérése is az orvosi diagnózishoz tartozott. A betegségmegelőzés és a gyógyítás útja tehát a belső egyensúly megtartása a természettől kapott lehetőségek és eszközök helyes felhasználásával. A könyv második fele, a „Gyakorlati diététika”, ennek a bonyolult, ám logikus egészségmegőrző-gyógyító rendszernek a hétköznapi megvalósítását összegzi, régi szerzők művei alapján. Az egészségi állapotot meghatározó hat legfontosabb tényezőt (levegő, étel és ital, telítődés és ürülés, mozgás és pihenés, alvás és ébrenlét, lelki hatások) részletesen elemzi. A telítődés és az ürülés-fcjczcthcz tartoznak például a vércsapolás egyes módozatai: az érvágás, köpölyözés és a piócázás. Ez azért is fontos, mert ha ma valakit megkérdezünk, mit tud az orvoslás régmúltjáról, szinte mindenkinek az érvágás jut eszébe. Nem véletlenül: ezt láthatják a kosztümös filmekben, és van is annyi valóságalapja, hogy egyes korszakokban indokolatlanul gyakran folyamodtak a vérlccrcsztés módszeréhez. Magyar László András könyve azért is hasznos, mert segít megszüntetni ezt az egyoldalúságot, és rávilágít a klasszikus eredetű diététika sokoldalúságára. Ez a világlátás és ember-felfogás - még ha a mai tudományosság szempontjából csak részben igazolható is - lehetővé tette az ember és természet egységének megteremtését, az ember egységes (holisztikus) szemléletét. Némileg leegyszerűsítve a diététikát nevezhetnénk életmód-terápiának is: az életvitel mértékletes mederbe terelésével, a természeti adottságok felhasználásával próbálta fenntartani az egészséget és helyreállítani a megrendült testi működést. Két alapszabálya: mindig, mindenben egyensúlyra kell törekedni, és kerülni kell a szélsőségeket, mert veszélyesek. A könyv nem csupán a történelem és a régi gondolkodásmód iránt érdeklődő olvasók igényeit elégíti ki, hanem akár játékra is sarkall: a táblázatok alapján ki-ki megállapíthatja saját ncdvalkat-típusát és a rá kedvező hatást gyakorló évszakot, ételeket. „A nedvkórtan elmélete egészen a 19. század közepéig Európa-szerte az orvosi egyetemi tananyag alapja maradt - írta Magyar László András -, míg az 1850-es évektől fel nem váltotta a Virchow- és Claude Bernard-féle sejtkórtan, amely a betegségek okát immár nem a vér összetételében, hanem a sejtekben zajló fizikai és biokémiai folyamatokban vélte fölfedezni. A hagyományos nedvkórtan háttérbe-szorulásához természetesen az orvostudomány korabeli forradalma is hozzájárult. (...) A nedvkórtan szerintem nem azért került süllyesztőbe Európában, mert megcáfolták állításait vagy, mert valamiképpen tévesnek bizonyult volna, hanem mert új, ifjabb és nála sokkal látványosabb - és ami fontos, sokkal gyorsabb eredményeket felmutató vetélytársa jelent meg a színen.” Jó lenne, ha a mai, kizárólagosságra és alternatívák tagadására építő orvostudomány lehetővé tenné a klasszikus diététika újrafelfedezését, pozitív hatásainak kihasználását. Kiknek ajánlom ezt a könyvet? Forrásértékű mindazok számára, akiket érdekel az orvoslás története, és lekicsinylés nélkül képesek belehelyezkedni két letűnt évezred emberi gondolkodásmódjába. Kölnéi Lívia
