Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
ADATTÁR - Balázs Péter: Eredeti és hiteles beszámoló a budai királyi egyetem 1780. június 25-i ünnepélyes megnyitásáról
186 Comm, de Hist. Artis Med. 218—221 (2012) Educationis kodifikált szövegében egyetlen egy helyen sem található. Ezt a tisztséget az úgynevezett párizsi típusú egyetemen az 1200-as évektől - a tanárok által választott rektor feletteseként - egyben az állami felügyeletet is ellátó területi püspök töltötte be. Jogtechnikailag egyébként koherens, hogy az állami oktatásról szóló Ratio Educationis nem rendelkezik egyházi kinevezésekről, jóllehet ekkor még nem történt meg a világi állami és az egyházi jogkörök közjogi szétválasztása. Az aula leírása pontosan megfelel a fentiekben már említett Schmutzer féle ábrázolásnak. „Itt a teljes Királyi Szenátus fogadott és üdvözölt, majd beléptem a terembe, amelynek végében vörös bársony, arany szegélyes baldachin alatt elhelyezett trónszékre állították a Legkegyelmesebb Apostoli Királynőnk Mária Terézia képmását, mindkét oldalon katonai díszőrséggel. Miután én személyesen és valamennyien a jelenlévők közül a legel- kötelezettebb és legalázatosabb tiszteletünket tettük a kép előtt, elfoglaltam helyemet az oldalt felállított kétlépcsős emelvényen, amely mellé a Nemesi Testőrség és a Gránátosok adtak díszőrséget. Jobb oldalamon lefelé az egyetem elnöke foglalt helyet a Királyi Szenátus teljes tagságával, a szemben lévő oldalon pedig az Akadémia Magisztrátusa. A terem közepét és a további helyeket a tanuló és akadémiai ifjúság töltötte meg a számos további meghívott vendéggel együtt. ” Pálffyt tehát a főbejárattól az egyetem önkormányzati testületé kísérte a trónteremből átalakított auláig. Bejáratánál az egyetem felettes állami hatósága, a Szenátus sorakozott fel. A királynő képmása előtti tisztelgés után Pálffy a kor szokásos dagályos stílusában latin nyelvű beszédet tartott, amelyben egymást érték a felsőfokú jelzők. Azt is kiemelte, hogy az Egyetem ünnepélyes megnyitása pontosan egybe esik a királynő koronázásának negyvenedik évfordulójával. Ezután a jelentésben „von Brunzvik”-nak titulált királyi tanácsos és kancelláriai titkár egymás után felolvasta az Egyelem, a Főiskola és a Nemesi Akadémia alapítólevelét. Brunswick Antal (1709-1780) kancelláriai titkár 71 éves volt az ünnepség idején. Személyében a korában bárói család 1775-ben grófi rangot kapott az uralkodótól. Pálffy a többi megnevezett gróffal szemben mellőzi ezt a viszonylag friss címet, és helyette az államigazgatási tisztségeket jelöli meg. Brunswick Antal különben az ünnepséget egy félévvel sem élte túl. Haláláról a hetenként kétszer kiadott első hazai újság a Magyar Hírmondó (alapítva 1780. január 1. Pozsonyban) 1780. december 20-i számában írt nekrológot. A felolvasás után harsonák zúgása és dobpergés közepette Pálffy a szenátus elnökének közvetítésével átadta az új intézményeknek a kulcsokat és a pecsétnyomókat. Az eredeti jelentés nem, de Pauler megemlíti, hogy a Nemesi Akadémiát Izzó János képviselte. Izzó János (1721-1793) jezsuita rendtagként 1754-től a Bécsi Theresianum aligazgatója és az építészettan tanára volt. Innen nevezte ki az uralkodó a budai akadémia élére 1780 júniusában. A ceremónia után Patachich érsek, szenátusi elnök „fennhangon és díszes retorikával adta elő” a jelenlévők között egyébként nyomtatásban is kiosztott ünnepi beszédét. Végül, egy rövid zárszó után az ünnepséget Pálffy „ Vivat Maria Theresia” felkiáltással fejezte be. A jelentésben itt következett a Magyar Királyság túláradó alattvalói hűségének látványos bemutatása: „Lehetetlen annak leírása, hogy ez milyen hatást gyakorolt a jelenlévők hangulatára. Az a mód, ahogyan a Vivat Maria Theresia felkiáltásomat teli torokból és szívük legmélyéről többszörösen visszhangozták, a hatást a leglátványosabban igazolta. Az elsőtől az utolsóig, mindenki a legjobban igyekezett, hogy érzéseit és szavakban ki sem fejezhető háláját a legnyilvánvalóbb módon juttassa kifejezésre. ”
