Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 218-221. (Budapest, 2012)
ADATTÁR - Balázs Péter: Eredeti és hiteles beszámoló a budai királyi egyetem 1780. június 25-i ünnepélyes megnyitásáról
BALAZS P.: Eredeti és hiteles beszámoló a budai királyi egyetem megnyitásáról 187 Természetesen Pálffy a saját meghatódottságát is bőségesen ecseteli: ,,A jótétemények halmazától meghatódva, melyeket kihirdetni és megerősíteni kivételes kegyelemben részesültem, és tapasztalva a legmélyebben átérzett hálát és a legőszintébb örömöt, amelyeknek tanúja lehettem, a trombiták harsogása és a dobpergés, továbbá az akadémiai téren parádézó gránátos század háromszoros díszlövése alatt kihasználtam a kényszerű szünetet, hogy visszanyerjem korábbi tartásomat, és felolvassam azokat a kinevezéseket, amelyek fokozván a nap ünnepélyességét, Őfelsége legnagyobb kegyességéből közhírré általam tétettek. " A királyi biztos mellőzi a részletes beszámolót a kinevezésekről, Pauler viszont a könyvében több mint féloldalas terjedelemben tételes felsorolást ad, nevekkel és címekkel együtt. Zárásként az utolsó hálaadó beszédet a teológiai fakultás egyik tanára tartotta, majd az ünneplő sereg átvonult a Nagyboldogasszony templomba, ahol a nagymisét a székesfehérvári püspök celebrálta. Ezt a korabeli szertartásrend szerint énekes misének is nevezték, mivel egyes részeit a pap és a hívek is énekelték. Felhangzott a „Hymnus Ambrosianus” is a jelentés szerint, amely helyett ma a „Te Deum” nevet használjuk az ének első sorának (Te Deum laudamus) rövidítésével. Eredeti neve Milánóból származik, ahol a katolikus legenda szerint Szent Ambrus püspök (330-397) énekelte először 387-ben. A mise alatt a Szent Jobb nyilvános imádásra a főoltárra volt helyezve. Az ereklyetartót először Pálffynak majd a többi jelenlévőnek nyújtották csókra. Az istentisztelet után öt helyszínen, 278 vendég számára rendeztek díszebédet. Pálffy részletesebben az egyetem aulájában 108 személy részére megterített asztallal foglalkozik, hangsúlyozva, hogy itt az uralkodó személyes engedélyével a vendégek a királyi ezüst étkészletet használhatták. Az ebéddel párhuzamosan Szabó prépost a Városház téren a köznép szórakoztatására néhány akó bort (einige Eimer Wein) üttetett csapra. Szabó András óbudai prépost intézkedési jogkörét az magyarázza, hogy egyházszervezeti okokból Pesten és Budán ő képviselte a legmagasabb egyházi méltóságot. A prépost szó egyébként a latin praepositus-ból szánnazik, és tisztségének viselője a hierarchiában közvetlenül a püspök alatt foglalt helyet. A bor mennyiségét illetően érdemes megjegyezni, hogy az akó ömlesztett szárazanyagok, illetve folyadékok mennyiségének mérésére szolgált. Folyadékokra vonatkoztatva a háromféle, vagyis bécsi (56,6 liter), pozsonyi (53,7 liter) és budai (58,6 liter) akó közül ma már nem tudjuk eldönteni, hogy a szerző melyikre gondolt. Ettől függetlenül, mivel az einige legalább 3 akóra enged következtetni, mintegy 170 liter bort kell számításba vennünk. Ebéd után Pálffy és kísérete átvonult a Nemesi Akadémiának fenntartott épületrészébe, ahol az intézet négyféle oktatási nyelvén, magyarul, németül, olaszul és franciául előadott beszédekkel fogadták. Ezután a tanítványok zenekari koncertet adtak abban a teremben, amelyet különben vívás- és táncoktatásra használnak. Végül a többi akadémiai helység és múzeumok (valójában szertárak) megtekintése következett. Miután Pálffy ugyanolyan pompával, ahogyan érkezett, visszatért a Batthyány házba, rövid idő múltán megjelent nála a szenátus testületé. Az elnök néhány mondatos beszéd után átadott „egy Pray György által készített” és Mária Teréziának dedikált könyvet, arra kérve a királyi biztost, hogy azt az Egyetem „legőszintébb hálájával Őfelsége lábai elé helyezze”. Pray György (1723-1801) jezsuita szerzetest a rend feloszlatása után 4 évvel a Budai Királyi Egyetem könyvtárának első vezetőjévé nevezték ki. Összegyűjtötte és rendszerbe szedte a magyar történelem fellelhető írásos dokumentumait és az Egyetemi Könyvtárat a magyar történelemtudomány központi műhelyévé tette. A küldöttség által átadott
