Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
TANULMÁNYOK - Horváth Zsuzsanna: Dosztojevszkij epilepsziás tapasztalatai és epilepszia-ábrázolásai a mai neurológia tükrében
Horváth Zs.: Dosztojevszkij epilepsziás tapasztalatai 87 3.4.2. A temporális lebeny epilepszia speciális jellegzetességei A. Pedantéria, hipermoralitás, humortalanság Szmergyakov jelleme igen összetett, egyrészt ő a kitaszított, akit senki kutyába sem vesz, hiába fia ő is Fjodor Karamazovnak, csak az inasa és szakácsa lehet. Másrészt hiába eszes és olvasott, Ivan sem tartja megfelelő partnernek. Korán, már gyermekkorában mutat epilepsziára utaló jeleket. „ ...Szmergyakovban apránként valami szörnyű finnyásság fejlődött ki: ahogy a leves mellett ül, fogja a kanalát, és keres-keresgél a levesben, föléje hajol, szemügyre veszi, merít egy kanállal, és a világosság felé tartja... a tisztaságra oly kényes fiatalember sohase válaszolt, de a kenyérrel, a hússal és a többi ennivalóval ugyanazt művelte: villájával a világosság felé tartott egy-egy falatot, úgy nézegette, mintha mikroszkóppal vizsgálná, sokáig habozott, amíg végre rászánta magát, hogy a szájába vegye... Fjodor Pavlovics fizetést állapított meg neki, és Szmergyakov ezt a fizetést majdnem teljes egészében ruhára, kenőcsre, parfümre stb. költötte. ”42 B. A gondolkodás elvontsága Szmergyakov, a gondolkodó. A gyilkosságot sem tudta volna elkövetni, ha nagyon buta lett volna. Azért volt könnyű megtennie, mert senki nem tartotta értelmesnek, őt a rohama nélkül sem gyanúsították volna. Kételyeit, kérdéseit senki nem vette komolyan, barátai, kapcsolatai nem voltak, idejét legtöbbször egyedül, merengéssel töltötte. „Ha akkoriban valakinek eszébe jut, hogy viselkedését látva megkérdezze: mi érdekli ezt a legényt, mi fordul meg a leggyakrabban az agyában, akkor ezt így kívülről igazán nem lehetett volna eldönteni. Holott néha előfordult, hogy benn a házban vagy az udvaron, vagy akár az utcán megállt, és töprengve ácsorgóit tíz percig is. A fiziognómus, szemügyre véve, azt mondta volna, hogy nyoma sincs itt se gondolatnak, se töprengésnek, ez csak amolyan tűnődés ...Ha meglöknéd, összerezzenne, és teljesen értetlenül nézne rád, mintha álmából ébredne. Igaz, mindjárt felocsúdna, de ha megkérdeznéd, min gondolkozott itt álltában, bizonyára semmire sem emlékezne, viszont biztosan megőrizné magában annak a benyomásnak a titkát, amelyet tűnődése alatt érzett. Mert ezek a benyomások drágák neki, és ha észrevétlenül, sőt öntudatlanul is, bizonyára gyűjti őket, persze ő maga se tudja, miért és minek; megeshet, hogy miután hosszú éveken át felhalmozott egy sereg benyomást, itt hagy mindent, és elzarándokol Jeruzsálembe, hogy a lelki üdvét keresse; megeshet, hogy egyszer csak felgyújtja a szülőfaluját, de megtörténhet ez is, az is. ”43 4. Dosztojevszkij hatása a 20. századi neurológiára Kifejezetten sok neurológus és irodalomtörténész foglalkozott s foglalkozik most is a világ- irodalom egyik legnagyszerűbb írójának betegségével. Folynak a viták, természetesen mindenki megpróbálja bizonyítani a maga igazát az író epilepsziája természetéről, kialakulásának idejéről, kiváltó okáról. A következőkben ezen elméleteket szeretném ismertetni. 42 F. M. Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek (1977) 1:168. 43 F. M. Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek (1977) 1:169.
