Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
TANULMÁNYOK - Horváth Zsuzsanna: Dosztojevszkij epilepsziás tapasztalatai és epilepszia-ábrázolásai a mai neurológia tükrében
86 Comm, de Hist. Artis Med. 214—217(2011) aki tanácsokkal látja el apját és hírül viszi, ha Grusenyka megérkezik. (Ugyanakkor Dmitrij tanácsadója és besúgója is.) A gyilkosság előestéjén Ivánnál beszélget arról, hogy milyen szörnyű dolgok készülődnek a házban, és azt tanácsolja Ivánnak, hogy Moszkva helyett inkább Csermasnyába menjen, mert az közelebb van, és hátha hamar vissza kell utaznia. „ Biztosra veszem, uram, hogy holnap hosszú rohamot kapok.- Miféle hosszú rohamot?- Hát hosszú epilepsziás rohamot, olyan rendkívül hosszút, kérem. Több óráig, sőt talán egy-két napig is eltart, kérem. Egyszer három napig tartott: akkor a padlásról estem le. Néha abbamaradt a nyavalyatörés, aztán elölről kezdődött; három teljes napig nem tudtam eszméletre térni.- De hát azt mondják, az epilepsziás rohamról nem lehet előre tudni, hogy ebben és ebben az órában lesz. Miért mondod hát, hogy holnap rád jön? - érdeklődött különös, ingerült kíváncsisággal Ivan Fjodorovics.- Az már igaz, hogy előre tudni nem lehet.- Meg aztán te akkor a padlásról estél le.- Én mindennap felmászok a padlásra, kérem, úgyhogy holnap is leeshetek a padlásról. Vagy ha nem onnan esek le, akkor belezuhanok a verembe, mert a verembe is mindennap járok, dolgom van ott. ”40 41 Másnap, Ivan elutazása után a gyilkosság megtörténik. (Az irodalomtudósok körében vita tárgya az, hogy Dosztojevszkijnek ezzel mi volt a szándéka: azért utazott-e el Ivan Csermasnyába, mert sejtette, hogy mi készül, vagy valóban nem tudott róla és csak utóbb lett számára világos, amikor Szmergyakov elmeséli neki az eseményeket.). Arról, hogy Szmergyakov az első rohamát csak szimulálta, senki nem tud hetekig és felépülése után is csak Ivánnak mondja el. Meggyőződése, hogy a gyilkos valójában Ivan, aki kívánta apja halálát, ő, Szmergyakov csak a ’kéz’, ami Ivan helyett döfött. Az alábbiakban Ivan és Szmergyakov beszélgetnek a gyilkosság után. „-Maga elutazott, én meg akkor leestem a verembe, kérem...- Rádjött, vagy megjátszottad?- Világos, hogy megjátszottam. Mindent csak megjátszottam. Nyugodtan lementem a létrán, egészen az aljáig, aztán nyugodtan lefeküdtem, kérem, és csak akkor kezdtem üvöl- teni, amikor már lefeküdtem. És addig vergődtem, amíg fel nem hoztak.- Várj! És egész idő alatt, a kórházban is állandóan színleltél?- Egyáltalán nem, kérem. Mindjárt másnap reggel, még a kórház előtt beütött az igazi, de olyan erős, amilyen már hosszú évek óta nem volt. Két napig teljesen eszméletlenül feküdtem. "4> A Karamazov testvérek című regényt tehát körbefonja és átitatja egy eleinte színlelt, majd valódivá és nagyon súlyossá váló roham, ami hatással van majdnem minden szereplő későbbi életére is. Dmitrijre, akit száműznek, Ivanra, aki belebolondul a gyilkosság gondolatába, és természetesen Szmergyakovra is, aki öngyilkos lesz. 40 F. M. Dosztojevszkij: A Karamazov - testvérek (1977) 1:352 . 41 F. M. Dosztojevszkij: A Karamazov - testvérek (1977) III: 86.
