Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
TANULMÁNYOK - Horváth Zsuzsanna: Dosztojevszkij epilepsziás tapasztalatai és epilepszia-ábrázolásai a mai neurológia tükrében
Horváth Zs.: Dosztojevszkij epilepsziás tapasztalatai 85 is. Csak egy jellemző jegy hiányzik: szegény Szmergyakovnak nem engedélyezi, hogy átélje az eksztatikus aurát. Szmergyakov eksztatikus pillanata valószínűleg az a másodperc, amikor apját megöli, amit aztán élete legdurvább és leghosszabb rohama követ. Az író sokat foglalkozik Szmergyakov származásával és születése körülményeivel. Szmergyakov apja (Fjodor Karamazov) alkoholista volt, az anyja (Lizaveta Szmergyascsaja) „szent őrült”, akit egy részeg tivornya során Fjodor Karamazov megerőszakolt. A 19. században úgy vélték, az ilyen származású gyermek (Szmergyakov) útja nagy valószínűséggel epilepsziához vezet. Születése körülményei is nyomasztóak voltak. Amikor eljött a szülés ideje, Lizaveta megszökött az asszonytól, aki vigyázott rá, nagy nehezen átmászott egy magas kerítésen, bezuhant Fjodor Karamazov kertjébe, megszülte Szmergyakovot és meghalt. Amint az az ilyen szerencsétlen szüléseknél gyakran megtörténik, a fiú agya is megsérülhetett, ami epilepsziához vezethetett. „Ritkán alakul ki epilepsziás roham a sérülés idején”, mondja Lennox,,gyakran hetek, hónapok, sőt évek is eltelhetnek, mielőtt az első rendellenességek jelentkeznének.'” [LENNOX, 1960] Elképzelhető, hogy rossz származása és szerencsétlen születési körülményei miatt lett Szmergyakov epilepsziás - igazi, organikus epilepsziás ami azonban rohamokban nem nyilvánult meg 12 éves koráig. És bár egy konkrét esemény váltotta ki a rohamot 12 éves korában (Grigorij, a nevelőapja megpofozta egy, a teremtés logikátlanságát firtató kijelentése miatt), az azt megelőző évek pszichés terhei alapozták meg bekövetkeztét. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij hitelesen tudta ábrázolni azokat a tüneteket, nagyrohamokat, a rohamok előtti és utáni állapotokat, melyeket ő maga is átélt. Ezt szeretném néhány ideillő példával alátámasztani. 3.4.1. Nagy roham (Grand mal) Tudjuk, hogy a regénynek igen lényeges eleme Szmergyakov epilepsziája, hiszen életek, sorsok alakulhattak volna másképp, ha a végzetes pillanatokban nem színlel, majd él át valódi rohamot. Szmergyakov gyereknek sem volt átlagos, sokat foglalkozott a halállal, mindig szűkszavú volt és mogorva. „ ...gyermekkorában vad volt, és a maga zugából nézte a világot. Nagyon szeretett macskákat felakasztani, aztán szertartásosan eltemetni őket. E célra lepedőt kanyarított magára, mely a miseruhát jelképezte, énekelt és lóbált valamit a döglött macska fölött, mint afféle tömjénfüstölőt. És mindezt csendben, a legnagyobb titokban. Grigorij egyszer rajtakapta ezen a foglalatosságon, és keményen megvesszőzte. A fiú behúzódott a zugába, és egy hétig onnan sandított kifelé. ”39 12 éves korában kapja első rohamát, melyek ezután havonta legalább egyszer megismétlődnek, hol erősebb, hol gyengébb formában. Fjodor Karamazov, miután megtudja, hogy a fiú „nehézkórban” szenved, segítő szándékkal elküldi Moszkvába szakácstanulónak. Szmergyakov azonban ott sem érzi jól magát, ott is ugyanolyan hallgatag, Moszkvát is csak alig-alig ismeri meg. Hazatérése után Fjodor Karamazov szakácsaként dolgozik, és válik bizalmasává a Grusenykáért folytatott harcban. O az, aki minden titkos jelet ismer, 39 F. M. Dosztojevszkij: A Karamazov - testvérek (1977) 1:166.