Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti közlemények 214-217. (Budapest, 2011)
TANULMÁNYOK - Józsa László: A kórházi rendszer kialakulása a bizánci Birodalomban
Józsa L: A kórházi rendszer kialakulása a Bizánci Birodalomban 1 A bizánci gyógyító intézmények elnevezései Noszokomeion (noszosz = betegség, komeó = ápolok), a kórház egyik elnevezése. A noszokomeion intézménye a 4. század végén alakult ki1. Az első, ezen a néven szereplő intézményt Aranyszájú Szt. János, konstantinápolyi pátriárkaként alapította. Jusztinianosz 120. és 131. Novellája (SCHOELL és KROLL, 1928) noszokomeion fogalmi meghatározását is tartalmazza: „Nosocomium id est locus venerabilis in quo aegroti homines curantur" (magyarul: A noszokomeion az a tiszteletre méltó hely, ahol a betegeket gyógyítják). A 10. században összeállított Szuda (vagy Suidas) lexikon (SZUDA 1930) szerint a noszokomeion az akut betegségek gyógyítását végzi, de elzárkózik az idült betegek felvétele elől. Bizáncban kétféle noszokomeiont ismertek, az egyik nyilvános, közkórház, a másik csak meghatározott körök tagjait (pl. szerzetesek) szolgálta. All. századtól egyre inkább csak a szerzetesi kórházakat nevezték noszokomeionnnak, a közkórházakat xenonnnak. Iatreion (iatrosz = orvos) a Római Birodalomban keletkezett gyógyító egység. Többnyire csak a járóbetegeket kezelték, kisebb műtéteket végeztek, sérüléseket láttak el. A ia- treionokhoz később egy-két betegszobát csatoltak, ahol a rendelőbe távolról érkezett beteg pár napon kipihenhette a beavatkozást. Később a bizánci kórházak egy részét is iatreionnak hívták. Xenodokhion (xenosz = idegen, átvitt értelemben utazó), eredeti jelentésében vendégház. Az első xenodochiumokat a 3. században az egyház építette a zarándokoknak Szíriában. A Szuda lexikon (SZUDA 1930) szerint a xenodochium olyan vendégház, amely szállást és élelmet biztosít az utazóknak. 7. Rómanosz császár (920-944) idejében a konstantinápolyi xenodochiumok hotelként működtek, ahol a fővárosba érkezők megszállhattak. A neiloszi kolostor (Ciprus) vendégházát a 13. században is xenodochiumnak mondták, noha időközben az elnevezés jelentése megváltozott. Az 5. században Rabbula püspök olyan xenodochiumot létesített Edesszában, amely nemcsak az egészséges utazóknak nyújtott szállást, hanem az útközben megbetegedetteket, sőt a helybéli betegeket is gondjaiba vette. Ettől fogva mind a vendégházakra, mind a kórházakra alkalmazták az elnevezést. Xenon sokáig a xenodokhion szinonimája, de a 6. század után már kizárólag a gyógyintézetek megjelölésére szolgált. Évszázadokig a xenont, iatreiont és a noszokomeiont felváltva, (illetve területenként eltérően) használták a fekvőbeteg intézetek megjelölésére. A 10. századi Szuda lexikon szerint a xenon jelentése 1) vendégház, 2) heveny betegek kórháza. Néha a vendégház jelentésű xenon szinonimájaként feltüntetik az onomasztikont, ami eredetileg a magán házaknál bérelhető fizető-vendég szállást jelentett. Oikosz: szentház, az alternativ (varázslásos) gyógyítás kórháza. Először a fővárosban, a Koszmidion xenon mellett, Kozma és Damján templomához építették. Az oikosz(ok)ban szentek ereklyéivel, imával, amulettekkel, ördögűzéssel, szentelt vízzel gyógyítottak. Inkább egyházi, hitbuzgalmi hely, semmint valódi kórház. Az oikosz az ókori aszklé- peionoknak „modernizált”, a városi élethez idomított és krisztianizált formája. Gerokomeion: öregek háza (gerosz = öreg, komeó = gondozok). A 6. században élt szküthopoliszi Kürillosz püspök azt állítja, hogy Eudokia császárnő az 5. században egész sor öregek házát alapított, s ezeket fel is sorolja írásában (DRAGON 1974). Az 5. századA mai Görögországban is noszokomeionnak nevezik a kórházakat.
